„Intézményes prostitúció” színtere a római korban kialakult bordély típus. Jobb körülmények között fogadták vendégeiket a nyilvános házakban működők, akik természetesen drágább tarifáért szolgáltattak. A bordélylakók számítottak „hivatalosnak”, az összes többi ringyó zugprostituáltnak.
A zugprostitúció, bár illegális, de szemet hunytak fölötte, hallgatólagosan tudomásul vették az állam és egyház egyaránt. Pár évtizede tárták fel Szküthopolisz (Palestina Prima székhelye) városközpontját, a fürdő tőszomszédságában egy 6. századi kuplerájt. A 21 x 30 méter hosszú utcai frontépületben a földszinten zárt kapubejárót, üzlethelyiségeket, az emeleten tizenkét szobát (egyenként csaknem 40 m² alapterületűek) találtak.

A termek padlója görög mitológiai képeket, növényeket, állatokat ábrázoló színes mozaik volt. A Bet She an-i (ez Szküthopolisz arab neve) bordély felépítésében, méreteiben, a szobák és erkélyek elhelyezésében csaknem tükörképe a pompei-i lupanarnak, amelyet Vivolo (2002) leírásából ismerünk. A földszint udvari részén különtermek biztosították az inkognitó megőrzését. Ugyancsak a földszinten helyezkedett el a közös terem, ahol a kliensek várakoztak sorra kerülésükig. A bordély és a fürdő között fedett átjárót építettek, s magában a fürdőben is voltak szex-kabinok”.

Szinte valamennyi városban szoros kapcsolat jött létre az örömtanya és fürdő között, néhány fürdő a prostitúcióra koncentrált, emiatt a tisztességes emberek elkerülték azokat. A férfinépség nem fürödni, hanem a lányok kedvéért járt ezekbe.