logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Egyéni prostitúció

A 4. századot követően egyre több zarándok érkezett a Szentföldre, s ez maga után vonta Jeruzsálemben, a Jordán mentén, a Júdeai sivatagban a prostitúció elterjedését. A 6. században élt Evagriusz atya arról panaszkodik, hogy a jeruzsálemi szerzetese követik a zarándokok szokásait, vendéglőkbe, örömlányokhoz járnak. Az egyéni prostituáltak alsó rétege a tereken, fürdőkben kínálta testét. Agathias Scholasticus (6. század) verse szerint Jeruzsálem óvárosában az árkádok alatt tanyáztak az örömlányok.

A prostituáltak legalsó rétegének más városokban sem volt lakása, testüket az utcán, piactéren árulták, mindössze három obulusért. A hajléktalan, közönséges kéjhölgyek, a szó szoros értelmében vett utcalányok (pornai) fizikai léte függött az ügyfélforgalomtól. A gyakori nélkülözés, éhezés miatt kapzsiak, olykor erőszakosak, klienseiket meglopták.
Valamivel kedvezőbb helyzete volt azoknak, akik saját otthonukban fogadták a férfiakat (egyéni prostituáltak „középrétege”), amint arról Szophroniosz jeruzsálemi pátriárka az Egyiptomi Szt.Mária életrajzában beszámol. Az örömlányok lakásai (többnyire egyetlen szobácska) a városok legforgalmasabb részein, a cirkusz, fórum, piacok közelében voltak, akadt, aki naponta 5-10 klienst fogadott

A nem professzionista „egyéni” prostituáltak, kéjvágyból, vagy anyagi szükségletből folytatták üzelmeiket. Az utcai, bordélyi hölgyeknél magasabb rangúnak tekintették a nem hivatásosakat, akik valamilyen foglalkozást űztek (kocsmai, fogadó-béli szolgálók), alapfokú műveltségre tettek szert. Munkával szerzett keresetüket egészítették ki testük áruba bocsátásával, vagy fő tevékenységük a prostitúció volt, annak elleplezésére „hivatalosan” más munkát (is) végeztek.
Az iparosok és kishivatalnokok asszonyai gyakorta szexuális szolgálatokkal növelték a család jövedelmét. Az út menti fogadók, vendégházak személyzete nemcsak étellel-itallal látta el az utast, hanem vágyát is kielégítette. Jóllehet a pincérnők nem tartoztak a „hivatásos” örömlányok közé, mégis annak tekintették őket. Ez derül ki a Codex Justinianus (CJ. 9.9.28 §) rendelkezéséből, amely kimondja, hogy a pincérnők nem büntethetők házasságtörés (t.i. saját és klienseik frigye) vádjával, mert köztudott, hogy prostituáltak.

Szintén Jusztiniánosz rendelkezett a prostituáltak és szolgák házasságáról és arról, hogy a kéjhölgyek törvényes frigyük esetén is büntetlenül folytathatják korábbi tevékenységüket. Akad olyan vélemény, amely szerint az egyház azért kezdte létrehozni a vendégházakat (xenodochia) és a speciálisan egyházi személyeknek szánt pandocheia-kat az utak mentén, hogy a zarándokokat megvédjék a kísértéstől.