logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A férfi prostitúció

A római kor óta évenként készítettek listát mindenféle rendű és rangú hivatásos prostituáltról, férfiről, nőről egyaránt. Az ókori Rómában férfi bordélyok is csalogatták ügyfeleiket. I. Theodosius ediktumban tiltotta be a férfi prostitúciót (Codex Theodosii 9.7.6.), a Birodalom nyugati felében feloszlatta házaikat, a hímringyókat száműzték, kivégezték, a férfi bordélyokat felszámolták Rómában. Ezzel szemben a Keleti Birodalomrészben I. Konsztantin nem csak megtűrte, hanem meg is adóztatta a férfi prostituáltakat és ezzel büntetlenséget biztosított a bordélyaiknak, amelyek még bő két évszázadon át működtek. Végül Nagy Jusztiniánosz 533-ban bezáratta azokat. A férfi prostitúciót betiltotta, és mindenféle homoszexuális cselekményt halállal büntetett (Inst. 4. 18. 4.).
Egyes irodalmi alkotások arra utalnak, hogy nemcsak női prostituáltak, hanem férfiak is tovább működtek a fővárosban (feltehetően más nagyvárosokban szintén), titokban. Részben a herélt ifjak köréből kerültek ki, másfelől a társadalom perifériáján tengődők adták magukat erre a kereseti forrásra.

Jusztinianosz 529-ben betiltotta a gyermekprostitúciót (nyilvánvalóan Theodóra sugallatára), de a felnőtt nőkét nem szabályozta (C.J. 8. 51. 3.). Pár esztendővel később, 533-ban a varázslás és prostitúció keretek közé szorítása érdekében adott ki törvényt. Más császárok maguk sem rettentek vissza az utcalányokkal folytatott futó kalandoktól, néhányan nemi bajt kaptak tőlük, más uralkodók homoszexuális tevékenységéről szórványos adatok szólnak. Az egyház olykor füstölgött, de sokkal inkább arra törekedett, hogy a kéjhölgyeket „jó útra” terelje. Bűnbánat kolostorokat, menhelyeket alakított ki részükre.

Az egyház a kezdetektől tiltotta a terhesség megelőzését. Az egyházatyák olykor szinte egyenlőségjelet tettek a prostitúció és fogamzásgátlás közé. Az ortodox propaganda szerint a prostituáltakat és ügyfeleiket leprával bünteti Isten. Aranyszájú Szt. János szerint a kurtizán nemcsak kurva, hanem (mivel fogamzásgátlással él) gyilkos is. Az Apostoli Konstitúció (7. 2.) tilalmaz és büntet minden, nem természetes szexuális technikát (orális, anális közösülést), ellenzi a prostituáltak aktus közbeni mozgását, ami (az Apostoli Konstitúció szerint) fokozza a gyönyört és egyúttal fogamzásgátló hatású is.

Theodóra életútját ismertetve, Prokopiosz megjegyezte, hogy bár „… mindent elkövetett, amit szokott, hogy elvetéljen”, mégis fiút és leányt hozott világra. A mondatból arra következtethetünk, hogy a prostituáltak ismertek olyan módszer(eke)t, amellyel megszabadulhattak nem kívánatos terhüktől.

Leo császár Eklogája bűnnek minősíti a magzatelhajtást, akár prostituált, akár házasságban élő, vagy özvegy követi el, megtorlásként korbácsolást és száműzetést ír elő. Pontosan nem tudjuk milyen manipulációt végeztek, kétségtelen azonban, hogy tevékenységük sokszor lehetett eredményes. A hatalom tudott az illegális vetélésekről, de alig tett valamit ellene. Bizáncban (bizonyos körülmények között) engedélyezett volt a terhesség megszakítása, jogilag pontosan szabályozták, feltételekhez kötötték.

A prostituáltak többnyire nem éltek a legális abortusz lehetőségével, noha a beavatkozás ingyenes volt. Ha sem a terhesség megelőzése, sem a vetélés nem sikerült, a nem kívánatos újszülötteket megölték, jobb esetben kitették templom, kolostor, árvaház elé, vagy egyszerűen az utcára. A porneiogenniton (= bordélyban született) jelző általában nem jelentett megvetést, kiközösítést, noha az utcalányok gyermekei ritkán tudtak kiemelkedni a prostitúció mocsarából. Számtalan csecsemőotthon és árvaház fogadta be a kéjhölgyek nem kívánatos gyermekeit, s mindazokat, akiket szüleik ellöktek maguktól.
A gyermekek kitétele nemcsak a nincstelenek és utcalányok szokása, gyakorta a felsőbb társadalmi osztályok is ekképpen cselekedtek, különösen, ha kakukkfióka jött világra. A befogadó otthonokat részben az állam, részben az egyház tartotta fenn.

Az asqueloni csecsemő csontvázak között lényegesen több fiú akadt, ami azért keltette fel a figyelmet, mert az újszülött gyilkosságok nagy részében a leányok képezik a túlsúlyt. Dauphin (1996) arra gondol, hogy a prostituáltak sokra becsülték leányaikat (ha nem volt lányuk örökbe fogadtak), betanították mesterségükbe és öreg korukban gyermekeikre támaszkodtak.