Hírnevét annak a mérhetetlen luxusnak és pompának köszönhette, ami abban a korban a várost jellemezte. A káprázatos villák és fényűző palotákat idéző építmények közt akadtak mintegy 3000 négyzetméteres, emeletes lakóházak is, melyek tornáccal övezett udvarait szemkápráztató csobogókkal, szökőkutakkal, és úszómedencékkel ékesítették. Mitológiai jeleneteket ábrázoló szobrai az ókori rómaiak égiekhez való viszonyáról tanúskodtak, és a birodalom terjeszkedésével számos más kultúrából is emelt be isteneket. Miközben a görög művészet erőteljes hatására a két vallást összefésülték, a templomokban tombolt az Egyiptomból átvett Ízisz- és a Perzsiából beszivárgott Mithrász kultusz is. (3)
Erotikus festmény a Lupanarban
A kép forrása: https://www.pompeiiinpictures.com/pompeiiinpictures/R7/7%2012%2018.htm A letöltés ideje: 2024. március 15
A hatalmas fényűzést fokozták a villák falain látható pazar falfestmények és mozaikok. Ezen színpompás freskók olyan mértékű élvezetekről, buja életörömről árulkodtak, melyet mélyen átitatott a korra jellemző erotika és fallikus kultusz. Az érzéki jelenetek mindenhová elkísértek, az egyszerű falfestményektől kezdve a fürdőkön át, a közintézményektől egészen a bordélyházakig. Merthogy e gazdag kikötővárosban virágzott a prostitúció, ahol a kurtizánok igyekeztek a világ számos tájáról érkező átutazók és kereskedők minden igényét kielégíteni. A szex és a hatalom összefonódott, a bordélyok, kéjhölgyek, táncosnők látogatása legális és bevett szokás volt, mely kétségtelenül a gazdagság és a város kultúrájának szimbólumává vált.
Az egyetlen bizonyítottan hivatásos örömház, ahol a szexuális szolgáltatás kizárólag üzleti alapon folyt, a városközpontban található színház és a fürdő közelében nyílt meg, mindössze néhány évvel a Vezúv 79-es kitörése előtt. A kétszintes, tízszobás úgynevezett „Lupanarhoz” az épületek homlokzatára, vagy a bazaltos útfelületre vésett, egyre sűrűbben fellelhető fallosz jelezte félreérthetetlenül az utat. Az igencsak luxuskörülmények között működtetett nyilvánosházat szigorú szabályok szerint üzemeltették. A bordély engedély és adó köteles volt, mindemellett meghatározott nyitvatartással, és szolgáltatási körrel várta az idelátogatókat.
A Lupanar
A kép forrása: https://www.pompeiiinpictures.com/pompeiiinpictures/R7/7%2012%2018.htm A letöltés ideje: 2024. március 15.
A házban a falakat a vágy felkeltése céljából olyan pajzán, erotikus festmények borították, melyek nagy része ma már a pornográf vagy obszcén kategóriába is besorolható. Az igencsak nyíltan ábrázolt freskók ugyanis semmit nem bíztak a képzeletre, és bizony mellőztek mindenfajta szemérmeskedést. A művek a különféle szexuális aktusok szolgáltatások igénybe vehető módjait ábrázolták, melyek közül a kuncsaft kiválaszthatta az igényeinek éppen megfelelő szolgáltatást.
Az egyfajta reklámnak tekintett erotikus illusztrációk mellett kőbe vésett feliratok hirdették a szolgáltatásokat nyújtó örömlányok neveit, szakterületeit, és tarifáit is. Az ár nagyrészt mindössze két kupa bor árának felelt meg, melynek alacsony ára azt sugallta, hogy a kínálatot nyújtó hölgyek többsége feltételezhetően olyan álnéven dolgozó görög vagy keleti származású rabszolga volt, akiknek egy része nem is feltétlenül önszántából végezte ezt a fajta szolgáltatást. Az ár az ügyfél kívánsága, és a kiválasztott kurtizán függvényében változhatott. A választott kéjnőknek ugyanakkor nem volt elég csupán testileg, érzelmileg is ki kellett tudni elégíteniük kuncsatjaik igényeit. Ha a helyzet úgy kívánta, kiváló hallgatóságnak, vagy éppen társalkodónak kellett bizonyulniuk, miközben magasztaló dicshimnuszokkal kedveskedtek vendégeiknek. További szabályként a prostituáltak kizárólag papucsot vagy szandált viselhettek cipő helyett, és hajukat csupán kiengedve hordhatták. (5)
A szexuális aktusra aztán a bordélyház két emeletén, 5-5 ablaktalan szoba állt rendelkezésre, meglehetősen puritán körülmények között. A mindössze 4 négyzetméteres levegőtlen szűk kis fülkékben, ajtók hiányában mindössze egy függönnyel szigetelték csak el magukat. A hölgyek egy kényelmetlen kőből készült, ámbár puha szőnyeggel borított ágyon fogadták 1-1 pásztorórára vendégeiket, és a szobákat gyertyákkal borították hangulatos fénybe.
Az emeletet kívülről, egy falépcsőn lehetett megközelíteni, és az itt rendelkezésre álló nagyobb helységek valószínűleg kizárólag a kifejezetten gazdag, VIP vendégeket várták speciális ajánlatokkal. Minderre az ajtók feletti, különös odafigyeléssel kidolgozott, erotikus jeleneteket ábrázoló műalkotások engedtek következtetni. (6) A szolgáltatás után az ügyfelek mintegy vendégkönyvként, az ajtók melletti falakra vésve nyilváníthatták ki véleményüket. A nyers, keresetlen, olykor nyíltan obszcén feliratok az igénybe vett örömlányok teljesítményéről, tarifájáról, valamint az adott szolgáltatás minőségéről adtak tájékoztatást. Megdöbbentő, hogy szinte egy egész város levelezett a falakon.
Az ásatásokat végző régészek a Lupanaron kívül, eddig még legalább 25 örömtanyát ástak ki a hamu alól, amik vélhetően fogadóként és bormérésekként üzemeltek. A félreérthetetlenül tájékoztató festmények szerint, a lányok a vendéglők felső emeletén kialakított szűk kis vendégszobákat használták e célra. Emellett előfordult az is, hogy átmeneti pénzzavarban lévő hölgyek, vagy szegényebb család női tagjai nyújtottak fizetség fejében alkalmi, vagy hivatásszerű szexuális szolgáltatást. Ebben az esetben fogadókban, saját lakásukban, vagy bérelt szobákban fogadták vendégeiket. A rekonstrukciók szerint, a gazdag előkelőségek viszont csupán az élvezet kedvéért is tartottak exkluzív partikat luxusvillák különtermeiben, és kitűnő műgonddal kivitelezett, érzéki freskókkal díszített privát lakosztályokban is. A sors iróniája, hogy 79. augusztus 24-én az ókori rómaiak pont a vulkánok, és a tűz istenének, Vulcanusnak az ünnepére készülődtek. (7) Ő volt annak a szerelemistennőnek, Venusnak a férje, aki a mitológia szerint szeszélyes, fülledt erotikus tetteivel, és számos szeretőjével vívta ki nemegyszer a tűzhányók istenének haragját. Ezen a napon jött el a vég.
Az ünnepet a hegyből jövő túlvilági morajlás vészjósló hangja foszlatta szét, majd irtózatos égzengés kíséretében kirobbant a tűzhányó csúcsa. A detonáció ezerszer erősebb robbanással járt, mint a Hirosimára ledobott atombombáé. Mintha a hegyek dőltek volna össze, beleremegett a föld, majd a következő pillanatban ömleni kezdett a láva, és a vulkán kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket. A hatalmas, vulkáni hamuból képződött izzó füstfelhő pillanatok alatt tört a magasba, ahol a napot eltakarva, halálos ölelésével az egész vidéket az éjsötét pokolba zárta. A lezúduló, helyenként 7-8 méteres hamu- és lapillitömeg szüntelenül hulló zápora temette évszázadokra maga alá Pompeji városát. Tragikus csend lett úrrá a tájon, és e csend több mint másfélezer éven át tartott.
A 18. századi feltárások során aztán olyan jellegű műkincseket sikerült a hamu alól kiásni, melyeket morális okokra hivatkozva végül évszázadokra elzártak a látogatók elől. A feltárt festmények, mozaikok, szobrok nagy része a homoszexualitás, a csoportos, a láncszex, illetve a zoofília korabeli jeleneteit tárják elénk kendőzetlenül. A kiállítás olyan mértékű ellenállást váltott ki, hogy még a Vatikán is megkérdőjelezte létjogosultságát. (8) Elfogadott dogmává vált, hogy Pompeit, akárcsak Szodoma és Gomora városát az Isten haragja pusztította el, mérhetetlen paráznasága miatt.
Adorján Zsuzsanna