A dáciai limes egyike a római haditechnika legcsodálatosabb alkotásainak. Bár még nem tárták fel egészen, máris tudjuk, hogy mintegy 1100 kilométer hosszúságban húzódott végig Erdély hegyein és gerincein. A hosszú dáciai limesből magára Erdély területére mintegy 500 kilométer esik. Itt valóságos csodákat műveltek a rómaiak; egészen szokatlan magasságban, például a szebeni havasokban 1900 méteres magasságban is építettek erődítményeket a megszállás alatt.
Itt Porolissum helyén az első erődöt Traianus építtette (106); először a II. században alakították át, aztán Caracalla bővíttette új építkezéssel. A táborban mintegy háromezer főnyi csapat állomásozott: szír, germán, galliai és britanniai katonák szolgáltak itt. A tábor élete alig másfél századra terjed: nem sokkal 253 után elesett ez a páratlanul erős dáciai vár, amelyet pedig kiterjedt erődrendszer védett.
A régészeknek sikerült annyit megállapítani, hogy a tábor kettős, mert előbb nagyobb volt, később megkisebbítették. Különös ritkasága és érdekessége a porolissumi tábornak, hogy nem sima területen épült, hanem fennsíkon, s méghozzá hepehupás, dombos terepen.
Az eddigi ásatások napfényre hozták az északkeleti kaput is. Bástyája pompás állapotban került elő, s megvan már a tábor belső útteste is, amely a praetoriumba vezet. Az északkeleti kaput két patkó alakú bástya védelmezte, ezeket is elfalazták valamikor, ezekbe is beleépítettek sírkövet és egyéb régi kőemlékeket.
Nagyon szép ennek a kapunak a küszöbe, látszik rajta a mélyedés, amelyben a kapuszárny mozgott; az egyik küszöbben benne van a szénné égett kapu alsó fagerendája a megfelelő vasalásokkal, szögekkel és csapokkal együtt. Nyilvánvaló, hogy a tábor leégett. Sohasem fogjuk megtudni, hogy az ellenség gyújtotta-e fel vagy maga az őrség.
Az északkeleti kapu mellől áttekinthető az egész tábor; még nem sokat látni benne, csak a praetorium hatalmas kövei fehérlenek ide a kukoricáson keresztül; különben megművelt földek borítják a római tábor mélyen szunnyadó maradványait. A rengeteg törmelék mutatja, hogy ezt a helyet még csak kőbányának sem használták; annyira kívül esett az emberi lakótelepeken, hogy nagyon fáradságos lett volna innen lehurcolni a követ a völgyekbe. Roppant peremkövek, kőtöredékek és törmelékek hevernek mindenütt: óriások temetője ez.
A nép ma is óriások várának tartja a római tábor helyét, azt mondja, hogy az óriások úgy járkáltak itt valamikor, hogy egy lépéssel eljutottak a Pometről a Măgurára és a Măguráról a Poguzsorra. Valamikor a XIII. légió osztagai is állomásoztak itt a várban. Ezek voltak az óriások.