1968 nyarán kezdtük meg (az azóta csaknem szakadatlanul folytatott, Délkelet- Erdélyig, szabatosabban a jelenlegi Hargita és Kovászna megye határának egyik pontjáig, a homoródoklándi burgus-ig, sőt immár az erdővidéki Nagybaconig hatoló ) több száz km-nyi, eddig csak gyanított, de nem ismert őrtorony-sort követő kutatásainkat.
A Dés-Zsibó közti Szamos menti limes-vonal, a folyóhoz viszonyított helyzetét tekintve, két jól elkülöníthető szakaszra tagolódik. A Zsibó közelében a Szamosba szakadó Almás patak torkolata és - hegymenetben haladva - a Kornislaka közti szakaszon a védelmi elemek nagy része a bal parton, a meglehetősen fölszabdalt felületű erdélyi Szamoshát kueszta-szerűn végződő, meredeken lealacsonyodó, északi, végső, erdős kiágazásain sorakozik, a Szamos völgyére általában nagyszerű kilátást, ellenőrzési lehetőséget biztosítva.

Ezzel átellenben, a folyó jobb partján Ny-ról K felé egyre szélesedő, s DK-re lejtő, északi oldalán „csipkézett”, meredek sziklafalakkal alábocsátkozó, északi előtere fölé 200-250 m-rel magasodó kueszta-vonal húzódik. E kueszták egyikén-másikán ásatással egyelőre nem bizonyított, „előretolt” helyzetű őrtorony-maradványok figyelhetők meg. Hegymenet Kornislakától Alsókosályig a folyó jobb partján egyre nagyobb viszonylagos szintkülönbségű magaslatok emelkednek, hellyel-közzel szoros-jellegű völgyszakaszok fölé.

A toronysor Nagyilondánál átcsap a Szamos jobb partjára, és lassanként felkapaszkodik a széles látóhatárt nyitó, mind tekintélyesebb magasságú, de a folyó völgyétől egyre távolabb eső tetőkre (pl. a Toaca Glodului-ra, 620 m), hajdanában látható gonddal válogatva ki az őr- és jelzőtornyok telepítésére alkalmasnak ítélt bérceket, még ha a terep meglehetősen szaggatott felszíne miatt a castrametatoroknak nem is sikerült éppen egyenest kihozniuk.

Szamosgalgó és Nagyborszó közt a folyóvölgy kanyargása miatt a figyelő- és jelzőtorony-vonal megint közelebb kerül a Szamos ágyához, de azután fokozatosan ismét eltávolodik, s a minden irányban nagyszerű kilátást biztosító falkosányi „Cigla” (vagy a kackói Kishavas („Muncel”, 709 m) széles ormán tetőzik.



Ferenczi István