A légi fotózás egy másik igen jól használható módszer. Aristid Poidebard az 1920-as években, a szíriai római katonai lelőhelyekről készült nagyszabású felmérése és Stein Aurel jordániai felmérése a mai napig a keleti határszakasz kutatásának fontos forrásai. Jean Baradez Fossatum Africae című műve, amely 1959-ben jelent meg, azokon a felméréseken alapul, amelyeket az észak-afrikai maradványokról készített. Ez napjainkig a területtel foglakozó kutatások kiindulópontja. A 20. század régészeti kutatását az ásatások dominálták.

A korábbi feltárások a szerkezeti maradványok feltárására koncentráltak, gyakran figyelmen kívül hagyva a lelőhelyek részletesebb történeti összefüggéseit. Előfordult, hogy teljes táborokat tártak fel. Ugyanakkor a Reichs-Limeskommission tagjai meg tudták állapítani, hogy a határvidéken igenis volt gerendaszerkezetes sánc.
Az is kiderült, hogy a skóciai Antoninus-fal gyeptéglákból épült, amint azt a Historia Augustában írták. Az ásatási technika hamarosan fejlődésnek indult. A datáló értékű leleteket jobban figyelembe vették, ugyancsak jobban kihasználták a rétegtani megfigyelésekből fakadó előnyöket.

Napjainkban a földi és légi felméréseket távérzékeléses módszerek egészítik ki, különösen a geofizikai felmérésekben. A számítógépes technika fejlődése a dokumentálásban és a térképkészítésben jelent nagy segítséget. Ez óriási előnyt jelent majd a római határvidékekkel foglalkozó nemzetközi együttműködésben. A határterületekkel foglalkozó nemzetközi együttműködés a 19. században kezdődött.

1949-ben megalakult a Congress of Roman Frontier Studies, amely azóta több országban rendszeresen ülésezett. Manapság a határvidék kutatása az egész világról tudósokat gyűjt egybe.

A spanyolországi 20. kongresszuson 5 kontinens 25 országának 300 kutatója vett részt. Több egyetem specializálódott római történelemre és a birodalom határai melletti lelőhelyekre.



David J. Breeze – S. Jilek – A. Thiel