Mostanáig annyi történt, hogy azon országok képviselői, amelyek már kifejezték azon szándékukat, hogy a területükön található határszakaszt felterjesztik a világörökségi címre, egy munkacsoportot hoztak létre. Ez a munkacsoport 2003-ban Pozsonyban tartott első találkozójuk helyszíne után a Pozsonyi Csoport nevet viseli. A munkacsoportban Ausztria, Horvátország, Németország, Magyarország, Szlovákia és Nagy-Britannia képviselői vesznek részt.

A Pozsonyi Csoport a határvidék régészeti és tudományos tanácsadó testületeként működik. A csoport a „Római Birodalom határterületei” világörökségi helyszín meghatározására az alábbi javaslatot tette:
„A Római Birodalom határterületei világörökségi helyszínt a Traianus császár uralkodásától Septimius Severusig (kb. Kr. u. 100-tól 200-ig) fennállt határ kell, hogy alkossa azokkal a más periódusokból származó katonai létesítményekkel együtt, amelyek a határ mentén találhatók. Ezek a katonai táborok, erődök, tornyok, a limes-út, mesterséges útakadályok és a határvidékkel közvetlenül kapcsolatba hozható polgári létesítmények.”

A meghatározásba a külső őrállomások és a belső erődök nem tartoznak bele, de megvan az az előnye, hogy viszonylag egyszerű, ami nagyon fontos abban az esetben, ha egy teljesen új koncepció kialakításáról van szó. A római katonai létesítmények birodalom-szerte hosszú kilométereken keresztül megtalálhatók.
Az a szándék, hogy valamennyi egyetlen világörökségi helyszín részét képezze egyben azt is jelenti, hogy az emlékek deiniálása óriási feladat lesz. Ez talán összetettebb is annál, hogy ebben a korai szakaszban megtörténhessen. Természetesen előfordulhat, hogy idővel a most ajánlott meghatározás módosítására lesz szükség.



David J. Breeze – S. Jilek – A. Thiel