A Római Birodalom határainak definiálása a kutatás központi kérdései közé tartozik a római kor vizsgálatának kezdete óta. A modem tudomány számos elméletet dolgozott ki a témával kapcsolatban, azonban a manapság felgyorsuló és elmélyülő vizsgálatok, újabb és újabb leletek, objektumok előkerülésével át kell gondolnunk a jelenleg elfogadott téziseket.
A határok vizsgálatakor első és egyben egyik legfontosabb szempont az, ahogyan a rómaiak látták saját határaikat. Ehhez a megfelelő források ismertetése szükséges, amelyet a következőkben teszek meg. Elsőként Augustus princeps önéletrajzából a Res Gestae Divi Augusti-ből idézek:

„Galbas et Hispanias provincias, i[tem Germaniam, qua inclujdit Oceanus a Gadibus ad ostium Albis flumin[is, pacavi...]”

„A gall és hispán provinciákat, csakúgy, mint Germaniát, amerre az Oceanus határolja Gades-től az Albis torkolatáig”

Hasonlóképpen vélekedik Tacitus, aki az Annalesben a következőket állítja:

„mari Oceano aut amnibus longinquis saeptum imperium...”

„az Oceanus, vagy távoli folyók veszik körül a birodalmat ... ”

A fenti forrásokból kiderül, hogy a rómaiak előszeretettel használták fel a természetes akadályokat, mint például a folyókat, hogy azok képezzék a birodalmuk határait. Úgy tűnik, a határvonalak ilyenfajta meghatározása kényelmes és praktikus lépés lehetett, mivel ahol csak lehetett a fenti elveket alkalmazták, mind a korai időkben, mind pedig a késő császárkorban. További forrásokat találhatunk, amelyek a védekezés és határképzés egyéb módjait mutatják be a rómaiaknál. Hadrianus faláról a Historia Augustában a következőket olvashatjuk:

„Ergo conversis regio more militibus Brittaniam petit, in qua multa correxit murumque per octoginta milia passuum primus duxit, qui barbaros Romanosque divideret.”

„Britanniába utazott, ahol sok mindent helyrehozott, és elsőként építtetett egy nyolcvanezer lépés hosszúságú falat, hogy az válassza el a barbárokat és a rómaiakat.”

Ugyancsak a Historia Augustában olvasható a következő:

„Per ea tempora et alias frequenter in plurimis locis, in quibus barbari non fluminibus sed limitibus dividuntur, stipitibus magnis in modum muralis saepis funditus iactis atque conexis barbaros separavit.”

„Ezekben az időkben, miként sok más alkalommal is, igen sok helyen, ahol a barbárokat nem folyók, hanem mesterséges határvonalak választják el a birodalomtól, Hadrianus a barbárokat a birodalom területétől mintegy falhoz hasonló sövénnyel választatta el, mely úgy készült, hogy nagy cölöpöket döngöltek mélyen a földbe, és ezeket egymással összekötözték.”

Az Itinerarium Antonini szintén említést tesz a Hadrianus faláról, illetve a határról a fallal kapcsolatban:

„A limite, id est a vallo... ”

„A határtól, amely a faltól indul...”

Nem Hadrianus falával kapcsolatban, azonban szintén Britannia provinciáról olvasható a következő szövegrészlet a Historia Augustában:

„Per legatos suos plurima bella gessit, nam et Brittanos per Lollium Urbicum vicit legatum alio muro cespiticio summotis barbaris ducto...”

„Legátusai útján számos háborút viselt. Egyik ilyen alvezére, Lollius Urbicus révén ugyanis legyőzte a britannusokat, és hogy a barbárokat távol tartsa, gyeptéglákból újabb falat emeltetett... ”

A források elemzésénél szembetűnő, hogy a határok említésekor a szövegrészletek több alkalommal említik a természetes határvonalakat. Két fontos természeti képződmény azonban kitűnik, a folyó és az óceán. Úgy vélhették, hogy ezek azok, amelyek egyértelműen meghatározhatják a Római Birodalom határait, mint markáns természeti képződmények.
Amennyiben nem állnak rendelkezésre olyan természeti jelenségek, amelyek egyértelműen elhatárolhatnák a barbár népeket a rómaiaktól, úgy a hadvezetés, Hadrianusszal és Antoninus Piusszal az élen igyekezett olyan mesterséges határvédelmi létesítményeket létrehozni, amelyek a folyókhoz hasonlóan képesek elválasztó funkciót betölteni. Ilyenek voltak Hadrianus és Antoninus falai. Ezen felül a kutatás és a források ugyancsak e két uralkodó valamelyikének tulajdonítják a germaniai limes kiépítését is, amely volumenében hasonló, azonban építészeti jellegeiben eltérő mesterséges határvonal.

Ami mindenképpen bizonyosnak tekinthető a források alapján is, hogy a római nép pontosan meghatározta a határait, illetve igyekezett elválasztani a barbárokat és a birodalmuk polgárait. Azonban a határvonalakat a rómaiak sem mindig vették figyelembe, illetve előszeretettel telepítettek elővédeket a határvonalaik előterébe. Ezen felül a kulturális, kereskedelmi hatásuk is messzemenően meghaladta a feltételezett határokat. A modem határkoncepciók több oldalról közelítik meg a kérdéskört.
Elsőként érdemes azokról a befolyásoló tényezőkről beszélni, amelyek átnyúltak a Római Birodalom határain. A kereskedelem mindenképpen ezek közé sorolható. Római áruk tűnnek fel messze a határoktól, olyan helyeken, mint India, Kína, Európa észak-keleti részei. Ezek mindenképpen hatással lehettek az őslakos népek kultúrájára, mindennapi életére. Ugyanígy befolyásolta a rómaiak hétköznapjait a határokon túlról érkező áruk többsége. Egy módosabb polgár el sem képzelhette mindennapjait keleti fűszerek, ékszerek, keleti ruhaanyagok nélkül, amelyek csak kereskedelem útján érkezhettek a Birodalomba.

A kereskedelem római kereskedők, vagy közvetítők révén történt. Róma igyekezett kontroll alatt tartam a forgalmat, amelyet vámszedő állomások útján ért el. A kereskedők itt, ahogyan ez a mai világban is kötelező, számot adtak a náluk lévő árukészlet után, amelyre a vámtiszt kivette a megfelelő adót.
A kereskedelem és diplomácia révén Róma kiterjeszthette kulturális határait a Birodalom határain túlra. A barbár államalakulatok befolyásolása több céllal történhetett. Elsődleges lehetett talán a római biztonságpolitika, amely szem előtt tartotta a határai mentén élő népeket és igyekezett a maga oldalán, római függésben tartani azokat. Ezzel célja lehetett, hogy a határai mentén élő törzsek ne támadjanak a Birodalomra, illetve a barbár szövetségesek védhettek a római határokat.

A kortárs elméleteket és hatását tekintve a Római Birodalom nem állt meg a természetes határoknál. Befolyása messze túlmutatott a folyókon és tengereken, a kereskedelem, diplomácia és kulturális tevékenység révén.