Ebbe a csoportba tartoznak az ún. építési feliratok, amelyek az esetek túlnyomó részében nagyobb középületek építését örökítették meg, amilyenek a templomok, színházak, amphitheatnumok, városfalak, kapuk és tornyok, fiirdők, katonai táborok, diadalívek és oszlopok, vízvezetékek, mérföldkövek, határkövek.
Az építési felirat általában egyetlen rövid mondat, amely tartalmazza az építtető nevét és az építés tárgyát, mint a Pantheon híres felirata esetében: M AGRIPPA COS TERTIVM FECIT (CIL VI 896 = 31996).
A feliratot mindig jól látható helyre kellett elhelyezni (a kapuk felett, a templomok homlokzatán, a híd pillérén, a diadalív attikáján, az amphitheatrum podiumfalán). Ugyanezen okok miatt a feliratnak monumentálisnak kellett lennie, hogy a távolból is el lehessen olvasni, a Pantheon feliratának betűi például 70 cm magasak.

Az építési feliratok alkotóelemei:

1. Az építtető neve (amely sohasem azonos az építész nevével).
Nagyobb épületek esetében eleinte mindig valamelyik imperiummal rendelkező magistratus az építtető, esetleg a teljes közösség (SPQR), a császárkorban maga az uralkodó. A császár neve megjelenhet nominativusban is (ez személyességet fejez ki), de általában dativusban áll.
Az uralkodó neve állhat ablativusban is, ilyenkor keltező jellegű ablativus absolutus mancusról van szó. A császár ás a császári család neve fogadalmi formában is megjelenhet egy építési feliraton: In honorem domus divinae, pro salute, devotes numini maiestatique eius/eorum.


2. Az építés tárgya.
A legkorábbi építési feliratok közé tartozik a római tabularium Kr. e. 78-as felirata (CIL I 738), valamint Róma egyik ősi hídjának, a mai is álló pons Fabriciusnak két felirata (Kr. e. 62, CIL I 751). Templomok esetében az istenség nevét is megemlítik, általában egy dativusos, votív feliratokhoz hasonló dedicatio formájában.
Gyakran az építés minden részletét, díszítményeit is megadják; templomok esetében például így: Aedem cum signo cum suis ornamentis etpicturis; városfalak vagy táborfalak esetében a felépített fal hosszúságát közli a felirat (római lábban: pl. a Hadrianus-fal esetében a „distance slabs", vagyis a távolságot jelző táblák feliratai).

A színházak ás amphitheatrumok építési feliratai közül fennmaradt annak a Kr. e. 70 előttre keltezhető pompeii amphitheatrumnak a felirata, amelyet a duumvirek építtettek a város lakosainak a számára: spectacula de sua pecunia coeraverunt et colonels locum in perpetuom dederunt (CIL F. 1632).
A nézőtér sorait is a maihoz hasonló módon számozták, az egyes községeknek külön kijelölt helyei voltak (pl. a carnuntumi amphitheatrumban), míg a városi elöljáróknak fenntartott díszhelyekre gyakran nevet is bevéstek (ezt látjuk Aquincumban, a polgárvárosi amphitheatrumban).

Hidak építési feliratai igen ritkák, a leghíresebb az alcantarai híd Traianus korából. A híd feletti ívet 104-ben H. lusitaniai municipium emeltette az uralkodónak: Municipia prov. Las. stipe conlata quae pontis opus perfecerunt(CIL II 760). Pannonia esetében Poetovióból ismerünk egy hídfeliratot.
Rómában eredetileg számos diadalív (arcuslianua, fornix) állt, ezek közül három maradt fenn (Titus, Septimius Severus és Constantinus diadalíve), de több megsemmisült építmény felirata fennmaradt.

A városok egy középület építését mindig megörökítették feliratos formában is, így ismertek forumok, curiák, a capitoliumi istentriász és más istenek szentélyei, fürdők, macellumok, tabernak stb. feliratai is. Az utóbbira rendkívül jó példa egy mursai felirat körülírása (CIL III 3288): tabernas L cum porticiibus daplicibus in quibus mercatus ageretur. Városfalak esetében a tornyok és kapuk is megemlítésre kerülnek: mucus cum turribus etpoitis.

3. Az állítmány többféle lehet, de mindig utal arra, hogy új épület építéséről, vagy egy régebbi átépítéséről van-e szó: pl. a solo fecit, perfeciit, fa-ciendum curavit, posuit, refecit, restituit, renovavit, stravit, munívit ab ... ad ... (utak esetében), dedit (ilyenkor dativusban áll az, akinek az épületet szánják), ampliavit, dedicavit (szakrális épületek esetében).
Rómából, de a tartományokból is ismerjük aquaeductusok feliratait, a legkorábbi a ma is működő, a Capitoliumot ellátó Aqua Marciáé (Kr. e. 144). A legjobb állapotú segoviai vízvezeték Traianus-kori építési feliratát csak a közelmúltban sikerült megfejteni (Alföldy Géza révén: AÉp 1992, 1034-1993, 856).

4. Szerepelhet építési feliratokon az építést végző neve is. A tartományokban ez az uralkodó nevében fellépő helytartó, a katonaság esetében a csapategység, csapatparancsnok neve, míg korábbi feliratokon az építést finanszírozó publicanus, valamint az ellenőrző hatóság (cenor) neve.
Az ilyenkor használatos formula: coeravit idemqueprobavit. Ha az építtető a katonaság, a helytartó neve ablativusban csak keltező jelleggel szerepel, ahogyan a csapatparancsnoké is: sub ..., sub cura ..., cui praeest. A helytartó az építést felügyeltetheti a parancsnokkal is, ilyenkor utóbbi neve a per praepositióval szerepel.

5. Időnként az újjáépítés okára is hivatkoznak, például arra, hogy mely okból pusztult el az épület: incendio vagy vetustate collapsum/consumptum, vagy hogy kinek a döntése alapján folyt az építés: ex decurionum decreto.

6. Megtudható néha, hogy az építés költségeit ki állta. Szerepelhet a pontos összeg is: pecunia sua, impendiis suis, munus publicum.

Az építési feliratok külön típusához tartoznak a mérföldkövek, a miliaria, amelyeket az utak mentén állítottak fel, és római mérföldben (India passuum, rövidítése MP, kb. 1,5 km) jelezték a nagyobb városoktól, katonai táboroktól való távolságot. A Római Birodalomból kb. 5000 mérföldkő ismert, ebből kb. 300 Pannoniából. A rómaiaknál mindig is különösen hangsúlyos szerepet kapott az úthálózat karbantartása, az útvonalak pontos számontartása (itine-raria).
Az utazó tájékozódását segítő, az út építtetőjének, karbantartójának dicsőségét hirdető mérföldkövek állításának szokása már a Kr. e. 3. században megjelent a via Appia mentén az 1. pun háborúk korában. Aemilius Lepidus Kr. e. 187-ben a via Aemilia építésekor felállított mérföldkövei jól ismertek Ariminum és Placentia között. Popilius Laenas híres, a Rhegion és Capua közötti út építését megörökítő feliratán (Kr. e. 132, CIL I2 638) nemcsak a városokat, azok távolságát, hanem a felállított mérföldkövek pontos számát is megadta, sőt a mérföldkövek két fajtáját is megkülönböztette (e kettő a csak a számokat viselő miliaria és a táblával ellátott, feliratos tabellarui).

A korábban senatusi határozat alapján végzett útépítések gondját Augustus magára vállalta (leghíresebb útja az óceánig vezető via Augusta), az egyes útszakaszok karbantartását azonban a helyi városoknak kellett állniuk, a határtartományokban pedig a katonaságnak. Utak építését táblákon, esetleg in situ a sziklába vésve is megörökítették, mint Tiberius és Traianus táblái a Vaskapunál.
Az általában mészkőből kifaragott, 2-3 méter magas (négyszög alakú lábazattal ellátott) mérföldkövek pillér alakúak is lehettek (Tiberius korában), a feliratokat az esetek többségében a hengeres törzsre, ritkábban külön kifaragott táblára vésték rá. Arabia provincia meghódítása után Traianus az egész tartományt átszelő új utat épített (via Traiana), amelyről mérföldköveken is megemlékezett: a finibus Syriae usque ad mare Rabrum. Bizonyosan fából is készültek mérföldkövek, mivel vannak területek, ahonnan alig maradt ránk kő (Daciából mindössze 10).
Időnként több mérföldkő is állhatott egymás mellett: külön mérföldkövei lehettek az Augustusoknak és a Caesaroknak. A felállításra sor kerülhetett az út építésekor, annak felújításakor, de a 3. században a császár iránti lojalitás egyik kifejezési formája is lehetett a csapatok vagy a helytartó részéről.


A mérföldkövön a következő adatokat találjuk:

1. Az uralkodó neve dativusban (esetleg nominativusban).

2. Az uralkodó titulaturája.

3. Esetleg a helytartó neve.

4. A mérföldkövet állító, az útépítést végző csapattest neve.

5. Esetleg az út helyreállítására vonatkozó adat: vias pontesque vetustate collapsas restituit.

6. A távolság adatai és a helységnév (pl. AB AQ MP ...).

A távolságot mindig nagyobb városoktól, legio táboroktól mérték (Vindobona, Carnuntum, Brigetio, Aquincum). A kiindulópont mindig a város- vagy táborkapu volt, még Rómában és Constantinopolisban sem az utak kiinduló pontját jelző „arany mérföldkőtől", az aureum rniliariurntól mértek, hanem a városfalaktól.
A távolságot mindig mérföldekben, a 3. századtól a nyugati tartományokban leugában adták meg (2,2 km). Egészen kivételes esetekben (pl. városalapításkor) a távolságot Rómától számítva adták meg, mint pl. Claudius savariai mérföldköve: MP DCCLXXV; vö. AEp 2000, 1195), sőt a felirat megadhatja az út kiinduló- és célpontját is. Így a Claudius által az Alpokon keresztül épített via Claudia esetében: a flumine Pado ad flumen Danuvium; és az út hosszát is: MP CCCL (CIL V 8003). Mérföldköveket, mint a hűség kifejezésének egyik formáját, néha egészen rövid ideig uralkodó császároknak is állítottak, így 238-ban Brigetióban Pupienusnak, Balbinusnak és III. Gordianusnak (AÉp 1994, 1395).

A tulajdonos nevét genitivusban megadó határkövek (melyeken néha a határkövek egymástól való távolsága is szerepel római lábban), a tippi állításának szokása Rómából kiindulva az egész birodalom területén elterjedt. Rómában határkövek jelezték a Tiberis medrét, a pomeriumot, a szent kerületek határát (Ephesosi Diana, Diana Tifatina), de határkövek állhattak a tartományok, a városi es egyéb territoriumok között, sőt határkövek jelezhették az egyes magánbirtokok határait is (néha még sírkertek esetében is!).
A határvitákat a hatóság által kijelölt magasabb rangú katonatiszt döntötte el. Az ilyen cippusokon a következő formulákkal találkozhatunk: finis inter ... et . mensuris actis iussu ... per ..., fines terminosque statui iussit, ex auctoritate Aug. Itáliában a polgárháborús földmérő bizottságok határkövei is ismertek (triumviri agris iudicandis adsignandis, pl. Ti. Gracchusé az ager Campanuson).

Az építési feliratok általános formája téglalap, amely akár 5 méternél is hosszabb lehetett, ezért több panelból is állhatott. Az esetek többségében többszörösen profilált feliratos mezőben vésték ki a feliratot, amely lehetett tabula ansata, tarthatták geniusok, Victoria-alakok (ez a Severus-korra jellemző), lehetett oldalt pelta-díszes, de panno-noricumi barokkos volutákkal is találkozhatunk. Kerülhettek feliratok az építés tárgyára, így a forutnok kövezetére is.
Ritkán, főként az uralkodóval kapcsolatos épületek esetében, a feliratot aranyozott bronzbetűk is alkothatták (diadalívek, Szent Péter téri obeliszk, Colosseum, segoviai vízvezeték, de germaniai és pannonai katonai táborok feliratai is; Caracalla korában Pannonia területén Intercisából ismert hasonló felirat). A betűket ilyenkor csaplyukakkal erősítették a táblára, de teljesen ki is véshették a betűágyat (mint Septimius Severus diadalíve esetében).