A tituli honorarii témakörébe a megtisztelő jellegű feliratok tartoznak, amely típus már a köztársaság korában megjelent az elhunyt híres ember temetésén tartott dicsőítő beszédek formájában. Ezek az ún. elogiumok felsorolták az elhunyt tisztségeit és haditetteit is (pl. Scipio Barbatus szarkofágja).
Gyakran verses szövegüket feliratos formában a családi archívumokban is megőrizték az elhunyt viaszképmásaival együtt. Ezek az elogiumok lettek az annalista történetírók egyik fő forrásává. Az arra érdemes személy számára már a görögök is állítottak feliratot (a név a görögben mindig accusativusban áll), amely szokást viszonylag későn vették át a rómaiak.
A szobrot mindig egy, az oltárokhoz hasonló, de azoknál magasabb és szélesebb, architektonikus kiképzésű basisra állították, amelyre feliratot is véshettek. A basis tetején található csaplyukak, esetleg az ólomcsapolás nyomai mindig az eltűnt szoborra utalnak. A legkorábbiak közé tartozik L. Cornelius Scipio Kr. e. 193-ban, Siciliában felállított felirata: ITALICEI L. CORNELIUM SCIPIONEM HONORIS CAUSSA (CIL I 612).

Plinius Naturalis historkíjából (34.24) tudjuk, hogy a Forum Romanumot már korán szobrokkal is díszítették, amelyek tömege miatt 158-ban censori határozat alapján a nem magasabb döntés alapján felállítottakat el kellett távolítani. Appius Claudius Caecus elsőként díszítette fel az általa épített Bellona templomát az ősei képmásaival (clipeusokban), amelyekhez feliratokat is készítettek. Ilyen ősi képmásokat gyűjtött össze és adott ki Varro azok feliratával együtt (Imagines maiorum). Műve alapján készültek az Augustus-forum híres szobrai és felirataik is, ahol a Mars-templom egyik oldalán Aeneasszal kezdve, Drususszal bezárólag a gens lulia ősei, a másikon híres római államférfiak bronzszobrai álltak (36).
Mindegyik szobrot két felirat kísért: a felsőn röviden csak az ábrázolt személy neve szerepel (ez a titulus), míg a hosszabb titulus honorarins volt alul (ez az elogium). E szobroknak és felirataiknak pontos másolatai is készültek, így például ránk maradt Appius Claudius Caecusé Arretiumból (CIL XI 1827).

A császárkorban csak az uralkodó engedélyével lehetett a forumokon szobrot felállítani. Ilyen szobrokat sokszor maga az uralkodó állíttatott, így például Marcus Aurelius a markomann háborúk idején több hadvezérének is szobrot emelt Traianus forumán. A legkorábbi, feliratában is ismert győzelmi emléket, a columna rostratát, az ellenség hajóinak bronzorraival ékesített oszlopot Duilius consul Kr. e. 260-ban állította a punok feletti tengeri győzelem után (Mylae). Feliratának egy kora császárkori másolata maradt ránk (CIL VI 1300).

A forumok mellett hasonló szobrok és bázisaik díszítették a magánemberek otthonait, sőt a fürdőket és könyvtárakat is. A császárkorban a tituli honorarii a tartományokba is eljutottak, és a szobrokat a városok forumain állították fel (jó példa erre a közelmúltban feltárt hispaniai város, Segobriga foruma, amely zsúfolva volt basisokkal).
A szobrok általában az uralkodót, illetve a császári család tagjait ábrázolták, de a városi közösség megtisztelő jelleggel (honorstatuae) szobrot állíthatott a város patronosának, sőt különleges érdemek esetén a városi közösség egy-egy tagjának is. Felállításukhoz mindig az adott közösség testületi határozatára volt szükség, a városok esetében a decuriókéra. A katonai táborokban a szobrok a császárkultusz részei voltak, és a táborszentély bejárata előtt állították fel őket.

A tituli honorarü állandó elemei a következők:

1. A megtisztelt személy teljes neve dativusban.

2. Császár esetén a teljes titulaaurája szerepel, míg senatorok, lovagok és városi tisztségviselők esetében a betöltött hivatalok, kitüntetéseik, illetve különös érdemeik. Ezek mindig kronológiai sorrendben állnak: vagy a legmagasabb tisztségtő] haladnak lefelé, vagy fordítva. Ennek segítségével vált tanulmányozhatóvá a tisztségek egymás után való következése, az előmeneteli rendszer, a CUMIS honorom.

3. Annak megnevezése, amit állítanak - így például a szobor típusának meghatározása: lovas (statuaequestrés), gyalogos (statuapedestris); polgári ruhás (togata), katonai (loricata) - vagy a szobor anyaga (pl. aurata), esetleg súlya.

4. Az állítás indoka: HC - honoris causa; ob merita elus; optime de re publica merito.

5. Az állítótestület, közösség, város neve, pl. municipium, coloni a, civitas, res publica, esetleg a testületé: pl. ordo, csapategység, veterani et cives Romani-testület. Ha többes számban áll a szó, ez azt jelenti, hogy a város lakosai állították a feliratot: pl. dives, municipes, coloni, pagani, milites, esetleg együtt a kettő: SPQR - senatus populusque Romanus. Gyakran szerepel ilyenkor a publice adverbium is.

6. A szobor felállítását engedélyező testület határozatának megemlítése, általában LDDD - locus darus decreto decurionum, vagy ex senatus consulto.

7. Ritkábban az is szerepel, kinek a költségére emelték a szobrot (köz-vagy magánpénzen): pl. ex aere collato.

8. Az állítmány is sokféle lehet DD - donum dedit fecerunt, FC - faciendnm curavit, posuit, ponendum cur.