Ebbe az igen tág, s ezért nagyon népes csoportba tartoznak az ún. Kleininschriften, azaz a használati tárgyak feliratai, amelyek lehettek vésettek, karcoltak, festettek, sőt pecsételtek is. Utóbbiak abból a ma is ismert általános gyakorlatból alakultak ki, amely szerint a készítő mester, a kereskedő, az áru tulajdonosa - védve a portékáját - ráírta a tárgyra a nevét (a készítő általában nominativusban, a tulajdonos szinte mindig genitivusban).

Az instrumenta domestica alábbi csoportjai ismertek:

1. Súlyok és mértékek feliratai.
E tárgyak készülhettek kőből is, az esetek többségében mégis bronz- és ólomsúlyok ismertek. Mindig szerepelt rajtuk a súlyegység pontos számadata, az alábbi mértékegységek valamelyikében megadva: font (1 font/as/libra = 327,45 g), pondera, uncia (1 font = 12 uncia).
Gyakran feltüntetik a felügyelő hatóság nevét is (Rómában az aedilisek, majd a praefectus urbi, a tartományokban a legatus Aug., a legio), valamint azt, hogy hol tesztelték, hol őrizték a súlyt (Romában Castor és Pollux temploma mellett: exactum ad Castoris, őrzési helyük a macellumban volt). Gyakran kerülnek elő a tartományokból a súlyt jelző egy- és kétkarú mérlegek is.

2. Fém használati eszközök (pl. fibulák), fegyverek, lövedékek feliratai.
Felirat lehetett a ruházathoz tartozó fémkiegészítőkön, például fibulákon vagy övcsatokon (ezek gyakran valamilyen jókívánságot fogalmaznak meg, pl. Utere felix). Fémedényeken gyakran találunk mesterbélyegeket (ezek általában dél-itáliai műhelyekben készültek), bekarcolt feliratok utalnak a tulajdonos(ok) nevére, esetleg az edény súlyára (főleg nemesfémből készültek esetén).
Az edényeket általában mitológiai ábrázolással díszítették, de a zsánerjelenetesek (például vadászatot ábrázolók) is gyakoriak. Ezek feliratain kivételes esetben a tulajdonosra is történhet utalás, mint a késő római Seuso-kincs ezüst lanxán Seusó-ra.
Gyakoriak még a feliratok a tükrökön, gyűrűkön, különösen a gemmákon, amelyek ritkábban a készítőre utalnak, gyakrabban valamilyen üzenetet tartalmaznak, lehetnek például politikai hűséggyűrűk, mint a Fidem Constantino-típus Pannoniában is előforduló darabjai. Ennek a csoportnak különös emlékei a rabszolga- vagy kutya-nyakperecek, amelyek mindig a tulajdonos nevét adják meg például a következő felirattal: tene me ne fugiam et revoca me in ... A védő- és támadófegyverekre is bevéshette, karcolhatta, poncolhatta a katona a saját, illetve századának egy csapategységének a nevét. A parittya- vagy kőhajító gépek lövedékeire időnként tréfás, obszcén tartalmú üzeneteket is felírhattak (pl. fugitivi peristis), de sokszor a hadvezér vagy az uralkodó nevét is megtalálhatjuk ezeken.

3. Tesserák.
A leginkább a mai belépőjegyekhez hasonlítható kis négyzetes, téglalap alakú tesserák főleg csontból készültek. Sok fajtájuk ismert.

a) A tessera frumentaria nagyjából az élelmiszerjegynek felel meg (az ingyenes élelemjuttatás Rómában ez alapján történt, és havonta 5 modius = kb. 45 liter gabonát jelentett).

b) Speciális alkalmakkor bronzból vagy ólomból kör alakú tesserát is készíthettek, melyek felirata: ex liberalitate Aug. t. theatrales. Ezek színházi belépőjegyek, a procuratores Judorum adták ki Alexandriában a szóban forgó színházi épület ábrázolásával.

c) Tessera lusoriae: játék- és sorsjegyek, melyeken számok álltak I-LX között, valamint a következő felirat: nugatorfurfortunate facete.

d) Kontorniáták: érmeket utánzó, kör alakú bronzveretek.

e) A kettétörhető tesserae hospitales, amelyeket a házigazda és vendégbarát kapott, rajta általában kosfej volt látható a következő felirattal: hospes vagy hospitium fatere.

f) Tesseraegladiatoriae, a játékokra szóló belépők, amelyek általában a játékok szervezőjének nevét és a pontos dátumot tartalmazták.

g) Tesserae conviviales, lakomára szóló belépők a hely megjelölésével.

h) Tesserae nummu/ariae, a bankár által kiadott igazolást, hogy a pénzeszsák az adott összeget tartalmazza, a számlálást végző rabszolga, valamint a tulajdonos nevével és a dátummal.
Belépőjegyek szólhattak még fürdőkbe, bordélyokba és más helyekre is. Itt kell megemlítenünk sortest is, amelyek Fortuna istennőnek a jóslatkérésre adott metrikus válaszait tartalmazták.

4. Ólom vízvezetékek, pecsételők, öntőminták és bullák feliratai.
Az ólom vízvezetékekre (fistula) leggyakrabban a vízvezeték építtetőjének vagy felügyelőjének a nevét pecsételték be, tehát vagy a császár, vagy a procurator neve szerepel rajtuk. Ritkábban (főleg gazdagabb villabirtok esetében) a tulajdonos neve is szerepelhet. Ritkán kerülnek elő pecsételők (pl. mézeskalácsoké), billogok, amelyek mindig a tulajdonos nevét tartalmazták, szinte mindig genitivusban.
Az egyik legfontosabb pannoniai pecsételő a savariai vámállomás hivatalos pecsételője. Öntőmintából keveset ismerünk, térségünkből talán a legfontosabb két márvány aranyrúd-öntőminta Magdalensbergből, amelyek a noricumi császári tulajdonban lévő aranybányák számára készültek Caligula korában a következő felirattal: C(aii) Caesaris Aug(usti) Cermanici Imp(eratoris) ex Noric(is metallis aurariis) (AEp 1995, 1196-1197).

Pannoniában is nagy számban kerülnek elő főleg a késő római korra keltezhető ólombullák, amelyekkel az adott árut tartalmazó bálákat zárták le. Ezeken gyakran az uralkodó portréját ábrázolták, de gyakoriak christogrammosak is. Felirataik többnyire a mennyiségre utaló számok.
Hasonló jelleggel használták azon téglalap alakú, egyik végükön kilyukasztott ólometiketteket is, amelyek a kereskedő nevére, a szállított áru milyenségére és mennyiségére vonatkoztak. Pannoniában számos darab Siscia környékén került elő a Száva medréből, de a noricumi Magdalensbergből is igen sok ismert.
Ide tartoznak még az orvosi pecsétlők: ezek 5-6 cm hosszú kis táblák, amelyeket főként szemorvosok használtak, és amelyekkel lezárták az orvosságot. Feliratuk két sorból állt, az első az orvos nevét, a második pedig a betegségét tartalmazta.

5. Téglafeliratok.
A római korban a tégla mindenféle típusát használták: tetőtégla (imbrex, tegula, antefix), falazó (late,), üreges tégla padlófűtéshez (tegula manzmata). A téglákba a kiégetés előtt gyakran pecsételtek, vagy valamilyen hegyes eszközzel beírhattak feliratokat. A pecsétek a téglaégető tulajdonosának a nevét adták meg genitivusban, esetleg: officina + név, vagy ex pr(aediis) ... formában.
Pannoniéban leggyakrabban a katonaság végezte ezt a feladatot: voltak téglaégetésre specializálódott egységek (pl. a cohors VII Breucorum), s a legiókon belül külön szakasz foglalkozott ezzel a feladattal egy-egy centurio felügyelésével, különösen Valentinianus-kori katonai bélyegeken gyakran megjelenik a katonai kormányzó, a dux (p1. Terentius, Frigeridus), valamint tribunusok és alacsonyabb rangú tisztek neve is a centurióval bezárólag.

A bélyegek alakja sajátos is lehet: pl. tabula ansata, plantapedis, kör vagy félhold alakú. A bekarcolt üzenetek általában a készítés helyére, időpontjára, a készítő nevére és az aznap kieégetett mennyisége vonatkoznak.
Ritkán, de szerepel, hogy kinek a számára készültek a téglák; a balácai villa Vicus Aug(usti) neve innen ismert. Szerepelhet a téglákon valamilyen vicces üzenet is az olvasónak, de ismerünk abecedária-feliratosakat is, sőt memoritereket is felírhatott rájuk az unatkozó készítő (pl. az Aeneis kezdősorait).

6. Edényfeliratok.
Az agyagedényeken, különösen az importárukon (terra sigillata, amphora) is megjelentek a mesterbélyegek, de pannoniai készítésű edényeken is előfordulhatnak bélyegek (pannoniai szürke áru, mo,tariumok, mécsesek).
A mesterbélyegek megadhatják a műhely (officina) tulajdonosának, a készítő fazekasnak (még rabszolgának is), sőt a kereskedőnek a nevét is, gyakran a m(anu) szó, f(ecit) állítmány is szerepel rajtuk. Az edényfeliratok külön csoportját alkotják a főként Rajna-vidéki mííheiyekből importált Spruchbecher, amelyeken a ba,boti-ne vagy más módon felvitt feliratokat, üzeneteket olvashatunk (pl. non amat me cupidus).
Az ilyen jellegű feliratok mind a kiégetés előtt készültek, míg a kiégetés után az edény felületére már csak karcolt feliratok kerülhettek (graffitti). Ezek az esetek többségében a tulajdonos genitivusban álló nevét adják meg, de utalhatnak az edényben található élelemre vagy folyadékra is, például A = a(qua). Igen ritkán kisebb üzeneteket is olvashatunk, például: Maximini sum, refer me. Külön csoportot alkotnak az amphorák feliratai, ahol a rendszerint a füleken, a peremnél található bélyegek mellett festett, karcolt feliratok is megjelenhetnek, amelyek a bennük szállított anyagra (bor, olaj, garum), fajtájára - pl. ex d(ulci) exc(ellens) - és mennyiségére vonatkoztak.

7. Kőfaragójegyek.
Ezeket a kőfejtés, kifaragás során vésték rá a kőblokkokra. Gyakran csak egyszerű számjegyekről van szó, ritkábban megadják a bánya, az építmény tulajdonosának nevét is.

8, Az üvegedények feliratain a leggyakrabban mesterbélyegek, a műhely (officina) tulajdonosának neve található (fenékbélyegek), de gyakran megjelenhet egy üzenet is, például bibe vivas, pie zesis; esetleg keresztény formula a késő római korban (vas diatretumokon, poharakon).
Nagyon ritkák Pannoniában az ókeresztény aranyozott üvegek (fondo doro), amelyeken valamilyen üzenetet találunk egy szent vagy a család ábrázolásával, például: Seuipergaudeatis in nomine Dei.

9. Falfeliratok főként Pompeiiből és Herculaneuunból ismertek, amelyek lehetnek karcoltak (grafftti) vagy festettek (dipinti). Az előbbiek általában a mai graffitikhez hasonlítanak, tréfás vagy informatív jellegű üzenetek (pl. egy bordélyház reklámja, az ott nyújtott szolgáltatások típusai, azok ára). A festett feliratok legkülönlegesebb csoportját a városi választási kampányfeliratok alkotják.