A római polgár neve hagyományosan három tagból állt (trianomina: Caius Iulius Caesar), és ez különböztette meg a nem római polgároktól és rabszolgáktól. Minden férfinak (nőknek csak igen riktán) volt személyneve, praenomene, amelyhez csatlakozott a nemzetségnév, gentilicium vagy nomen gentile.
A harmadik név, a ragadványnév, azaz a cognomen használata csak a késő köztársaság korában rögzült, ezért a római polgár nevéhez még hozzá tartozó adatok rendes helye a gentilicium és a cognomen között volt. Ezen adatok: a filiatio, azaz az apa neve (pl. Califilins), a 35 szavazókörzet egyikének, a tribusnak a megadása, továbbá az ún. origo, a szülőhely. A feliratokon ez utóbbi a domo (esetleg ex civitate) kifejezést követő ablativusban álló városnév volt. Ha még pontosabbak akartak lenni, a városnév (civitas) után a körzet (pagus) és falunév (vicus) következett.

A nemzetségnév volt öröklődő, de bizonyos gensekre egyes tipikus praenomenek is jellemzők voltak (pl. a Iuliusok esetében a Caius, a Corneliusoknál a Lucius). A rómaiak kevés praenotnent használtak, mindössze 17-et, és általában a kezdőbetűvel rövidítették azokat. A tipikus nemzetségneveket 2-3 betűvel rövidítették (pl. FL = Flavius, AVR = Aurelius), míg a feliratokon a ragadványneveket teljesen kiírták.
A császárkorban az esetek többségében a császár (néha a helytartó) adományozott polgárjogot, ilyenkor az Új polgárok mindig a császár praenomenét és gentiliciumát vették fel (ezért keltező értékkel bírnak), és csak a cognoment tartották meg. A constitutio Antoniniana után (212) minden új polgár Marci Aurelii lett, ezért a praenomen használata a 3. századtól kikopott.


Az uralkodók nemzetségnevei:

Caesar és Augustus korában: Iulii
Tiberius-Nero: Claudii
Flaviusok: Flavii
Nerva: Cocceii
Traianus: Ulpii
Hadrianus: Publii Aelii
Antoninus Pius: Titi Aelii
Marcus Aurelius-Caracalla: Aurelii

A latin jogúak is háromnevűek voltak, de náluk nem adták meg a tribust. A nem római polgár szabadok, azaz a peregrinusok csak a cognoment és az apa nevét használták. Ugyanígy jártak el a rabszolgák esetében is, az apa neve helyett azonban uruk neve állt: pl. Marci sewus. A felszabadított rabszolgák, a libertusok a felszabadítás után polgárjogot kaptak. Egykori mivoltukra nevük alapján csak a hiányzó fliatio alapján következtethetünk, itt is az egykori úr neve szerepelt: pl. Marci libertus.

A tartományi lakosság többségét alkotó peregrinus bennszülöttek a római korban is megtartották eredeti illyr, kelta, görög stb. nevüket, amely alapján a származásukra következtethetünk. A római neveket a felirattanon belül külön tudományág, az onomasztika vizsgálja.