Ptolemaios királyt és nővérét, Kleopatra királynőt, az anyaszerető isteneket üdvözlik Thaués és Taus, az ikrek, akik a Memphis melletti nagy Sarapis-szentélyben teljesítenek szolgálatot.
Már régebben, amidőn ellátogattatok Memphisbe és feljöttetek áldozni a templomba, folyamodtunk hozzátok és kérvényt nyújtottunk be előadva, hogy nem kapjuk meg a Sarapis- és Asklépios-templomtól a bennünket megillető járandóságot. Minthogy mind ez ideig sem kaptuk meg teljes egészében, a szükségtől szorongattatva s mintegy az éhhalálnak kitéve kénytelenek vagyunk ismét hozzátok folyamodni és néhány szóban kifejteni azok önző eljárását, akik részéről jogtalanság ért. Ugyanis ti már régtől fogva járandóságot biztosítottatok a Sarapis- és Asklépios-templom számára, és ebből a korábban itt levő ikrek is megkapták napi adagjukat.
Amikor mi ide jöttünk a templomba, eleinte néhány napon át velünk szemben is úgy jártak el, mintha a mi illetményünk is rendben kijárna, de később semmit sem juttattak nekünk. Ezért a gondnokokhoz küldtünk és kérelmeztük ezt és ez ügyben Memphisben való látogatástok idején előttetek is megjelentünk.
Minthogy azonban a Sarapis- és Asklépios-templom intézői arra a merészségre vetemedtek, hogy amit ti nekünk megszabtatok, attól megfosztottak és semmire sincsenek tekintettel, mi pedig szükséget szenvedünk, több ízben megkerestük Achommarést, a templom felügyelőjét, hogy adja meg a járandóságunkat és Psintaésnak, a szentélyek felügyelőjének fiát is felkerestük, amidőn a minap feljött a templomba, s minderről jelentést tettünk neki. Ő magához hívatta Achommarést és utasította, hogy adják meg, amivel tartoznak. De ez a mindenek között legkeményebb szívű ember nekünk megígérte ugyan, hogy teljesíti a parancsot, amikor azonban Psintaés fia eltávozott Memphisből, kisebb gondja is nagyobb volt annál. De nem csupán ez, hanem a Sarapis- és Asklépios-templom többi intézője is, akiktől a szokás szerint kapnunk kellene járandóságunkat, megfosztott ettől. Úgy véltük, felesleges felsorolni neveiket és hogy mivel tartoznak, mert sokan vannak.
Kérünk tehát, egyetlen reménységünket a ti segítségetekbe vetve, küldjétek le kérvényünket barátotokhoz, Dionysios kerületi főnökhöz, hogy írjon Apollónios gondnoknak, és az megkapván tőlünk hátralékos járandóságaink jegyzékét, hogy ki mivel és mennyi időre tartozik, kényszerítse őket ezek kiutalására, hogy így a jövőben mindennek a birtokába jutván, még sokkal inkább megadhassuk a Sarapisnak és Isisnek járó tiszteletet érettetek és gyermekeitekért. Nektek pedig adassék meg az uralom minden ország felett, amelyet csak óhajtotok.

Jó szerencsét