A papok (pontifex) collegiumának élén álló főpap (pons=„híd”, „ösvény” és facere=„készít”, „csinál”, lat.)

A római államvallás legfőbb vezetője, aki élete végéig töltötte be ezt a tisztséget. Rendszerint patricius származású, általában konzulviselt előkelők pályáztak a főpapi hivatalra, amelynek hatáskörébe tartozott pl. a Vesták felügyelete (ebből néha pontifex Vestae), az állam vallási életének s az egész papi collegium fegyelmének felügyelete.

Minthogy a pontifex maximus széles körű jogokkal és nagy befolyással, hatalommal rendelkezett, Augustus - az utolsó főpap, Lepidus halála után - önmagát jelölte erre a tisztségre. Ettől kezdve ez a cím a császári titulatúra része, s egészen Gratianusig - aki Damasus pápa és Ambrosius hatására 382-ben megvált tőle - a római császárok töltötték be a főpapi hivatalt. Az V. századtól a pápai cím tartozéka lett.