Rómában az állam az augur-okra bízta azt a feladatot, hogy megkezdjék egy templum-ban, egy szent körzeten belül a madarakat, repülésüket, evésüket és kiáltásukat, s tanításuk szerint ezekből a megállapításokból jósolni lehetett. Hasonló felfogással Babylónban és Görögországban is lehetett találkozni, bár az Ilias-ban nyomatékkal el van utasítva (vö. 12. 237 skk.).

Itáliában az etruszkok alkalmazták igen kiterjedt formában a madárjóslást. Később Cato azt mondta, csodálkozik, hogy amikor két haruspex, etruszk jóspap találkozik, nem nevet kertelés nélkül egymásra (apud Cic., de diu. 2, 24, 51; nat. deor. 1. 26, 71). Ezt a mondást később az augur-okra is alkalmazni kezdték, s így szokás beszélni augur-i kacajról. Mégis a rómaiak később is minden jelentős állami eseménnyel kapcsolatban figyelembe vették.

Az auspicia-t, hogy tisztázzák, helyeslik-e vagy helytelenítik-e az istenek a tervezett cselekvést, pl. választásokat, egy hadjáratot stb.