Eredetileg személytelen istenség, numen, az életerő és a férfiúi nemzőképesség megtestesítője.

Minden férfinak volt saját védőszelleme, aki élete során elkísérte és vigyázott rá, a nők viszont nem rendelkeztek genius-szal. (Később ezt a szerepet Iuno töltötte be). A családfő, a pater familias genius-a segítette elő a család gyarapodását.
A volt a nemzetségnek és mindenfajta emberi közösségnek: a collegium-nak (vö. genius collegii iuventutis - CIL III 4388, Győr), a katonai alakulatoknak (vö. genius exploratorum cohortis, azaz a cohors felderítőinek - RIU 424, Brigetio; genius numeri Palmyrenorum Tibiscensium, a tibiscumban állomásozó palmyraiak (íjászcsapat) numerusának - IDR III. 1, 136, Tibiscum), egy-egy foglalkozásnak (commercii et negotiantium, azaz a kereskedelemnek és a kereskedőknek - RIU 389), de magának a római népnek is, vö populi Romani. Emellett a helynek is volt védőszelleme (genius loci).

Az idegenbe érkezők gyakran oltár állításával igyekeztek megnyerni az adott helyen lakó és a helyet védő istenséget. Genusok nagyobb territoriális egységeket, egy-egy várost - vö. - c(oloniae) C(laudiae) S(avariae), RIU 99. - sőt, egy egész provinciát is védelmeztek (vö. genius Daciarum (trium), IDR III. 1, 73a).

Később kiemelt fontosságúvá vált a császár genius-a, mert ő biztosította a birodalom boldogulását.