Rómában annak a húsztagú papi testületnek a résztvevői, amely a háború rituális vonatkozásaiért felelt, bellum iustum et pium. Megbízatásuk életfogytig szólt, s az előkelő családokból kooptálták őket.

A megjelölés eredete vitatott, alapja egy szabályrendelet jelentésű fetis lehet, amelynek a megfelelői megvannak a gótban és a litvánban, maguk a rómaiak azonban vagy a foedus-szal vagy a fides-szel, ill. a feriae-vel hozták összefüggésbe. Ők voltak a római nép hírvivői s mint ilyenek közvetítették a senatus diplomáciai döntéseit.

A fetiales által követett rítust Livius írta le (1, 24, 3 skk.), aki szerint a verbenarius szenteli fel a pater patratus-t, megérintve fejét és haját a szent ággal, s ezután már ez utóbbi szentesíti a nemzetközi szerződést. Amennyiben ezt megsértik, s nem tesznek eleget az előterjesztett követelésnek, akkor a pater patratus három ember jelenlétében egy lándzsát hajít át a határon (Liv., 1,32). Később az utóbbi aktust egy szimbolikus szertartás keretében végezték el a római Bellona-templomnál, mint ahogy ez az Octavianus és Antonius közti polgárháború során történt az előbbi ügyes propagandájával, aki újjáélesztette a fetiales gyakorlati működését.