A kiváltságosok túlvilági tartózkodási helye.

Az ókoriak az alvilágot kedély telén, sivár helynek tartották, az ott élő közönséges árnyakat vagy szellemeket pedig személytelen, üres, illékony lényeknek; voltak azonban bizonyos emberek, akiknek árnyalakját másként képzelték el.

A Hadész egyik részébe, a Tartaroszba kerültek a nagy gonosztevők, például Ixión és Sziszüphosz, akiket arra kárhoztattak, hogy az idők végeztéig valamilyen soha el nem végezhető, mindig elölről kezdendő feladattal vagy munkával kínlódjanak, míg a Hadész egy másik pontja, az Elíziumi mezők vagy Elízium a Paradicsommal vagy a Nirvánával rokonítható.

Érdekes, hogy mind a Tartaroszba, mind az Elíziumba csak olyanok juthattak, akiknek valamiféle közük volt az istenekhez. A Tartaroszba száműzöttek nem embereket, hanem isteneket sértettek meg, az Elízium lakói pedig istenek fiai, illetve isteneknek vagy istenek emberi alakot öltött gyermekeinek a házastársai voltak. Ez indokolhatja, miért fűtött bizonyos férfiakat és nőket a vágy, hogy még életükben istenként imádják avagy haláluk után istenné avassák őket. Nagy Sándor és egyesek szerint Caesar is azt kívánta, hogy istenné nyilvánítsák.