A római papok egyik jellegzetes kategóriája, akik collegium-ot alkottak, állítólag már a királyok alatt. Ez a négy legfőbb papi testület egyike volt.

A testület eredetileg hárompatricius tagból állt, akik megbízatása élethosszig szólt. Kr. e. 300-ban a collegium-ot kibővítették kilenc főre, s közéjükplebeius-okat is fölvettek. Erre Q. Ogulnius törvénye adott lehetőséget. Később számukat Sulla 15-re, Caesar 16-ra növelte. A kezdeti kooptálást később a 17 tribus választása váltotta fel.

Az volt a feladatuk, hogy különféle jelekből, pl. a madarak repüléséből következtessenek arra, hogy az istenek helyeslik-e vagy elvetik-e az emberek cselekedeteit, s erre figyelmeztessék mind asenatus-t, mind a magistratus-okat. Ez érthetővé teszi, hogy a név eredeti jelentése: „isteni erő” (augus), amely Augustus nevében is megvan, az augur funkciója ugyanis ezen erők kiismerésében állt. Tudományuk vagy „törvényük" (disciplina, ars, scientia, ius augurium vagy augurale) fontos szerepet játszott a közéletben.