Eredeti jelentése: „szántóföldi”, vö. arvum, „testvérek”, az egyik legrégebbinek tartott római papi testület tagjai, akiknek intézményét Augustus újította fel.

Tizenketten voltak, akiket élethossziglan kooptáltak. A császárkorban az imperator is tagja volt. Fő ünnepük májusban volt Dea Dia istennő tiszteletére, akinek a via Campana mentén az 5. mérföldkőnél (kb. 8 km) elhelyezkedő szent berküket is felajánlották (ma: La Magliana).
Az ünnep során énekelték híres éneküket, a carmen arvale-t, amelynek eredetét egyesek a Kr. e. 5. sz.-ra vezetik vissza. Eredeti imájuk a szántóföld feltörésével volt kapcsolatos, később a császár egészségéért is áldozatot mutattak be. Rájuk vonatkozó ismereteink főleg feljegyzéseikből ismertek, amelyeket acta fratrum arvalium címmel szoktak emlegetni. A köztársaság idejéből Varro említi őket (I. L. 5, 85).

A legrégibb fennmaradt felirat Kr. e. 21-20-ról datálódik, amikor Augustus újraélesztette a testületet és tevékenységét, s a feljegyzések legalább Kr. u. 304-ig folytatódtak. A szent épületek használata még tovább tartott.