Ambarvalia, ősi tisztító szertartás az ókori Rómában.

Minden évben tavasszal, májusban végezték el. Menete a következő volt: egy bikát, egy kost és egy disznót háromszor körülvezettek Rómában (vagy a birtokon), majd feláldozták őket Mars istennek. Ez a hármas áldozat, amelynek latin neve suovetaurilia volt, egyike volt a rómaiak legszentebb áldozatainak.

Az ünnep nevét az ambio („körbemegyek” és az arvum (mező) szavak összevonásából kapta. Augustus császársága után a fratres Alvaresek végezték el a szertartást. Később Ceres istennő tiszteletére rendezték.

Az ambarvaliát aratás előtt tartották, amikor az időjárás még veszélyeztethette a termést és a római hit szerint az istenektől függött, milyen lesz a termés. Vidám mezei ünnep volt, a napja munkaszünet.

A menet élén haladó áldozati állatokat ünnepi ruhában, olajággal kezükben követték az emberek és imádkoztak az istenekhez, hogy áldja meg a termést, a gazdát, az ifjú rabszolgákat és az állatokat.

Ebből az ünnepből nőhetett ki a keresztény búzaszentelés.