logo

IV December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

leges Liciniae Sextiae

C. Licinius Stolo és L. Sextius Lateranus néptribunusok három törvénye Kr. e. 367-ből. Közülük az egyik feltehetőleg megnyitja a leges agrariae sorát, mert a korábbi ilyen törvények nem látszanak hitelesnek, sőt régebben a 367-es lex agraria-t is többen megkérdőjelezték. Ma azonban általában mindegyiket el szokták fogadni, még akkor is, ha nem eléggé világos, milyen eljárással történt is a a leges jóváhagyásuk, amelyet erős belső harcok vettek körül (vö. Liv. 6, 35; 39-40; 42). Vannak kronológiai problémák is. Ezt megelőzőleg ugyanis a hagyomány tud egy tízéves anarchiáról, amikor nem lehetett curulis-i magistratus-okat választani, ám ezt az időszakot Cassius Dio 5 évre teszi (Zon. 7, 24, 9), Diodóros Sikeliótés azonban csak 1 évről beszél, s valóban nehéz elképzelni, hogy Róma hosszú ideig tényleges kormányzat és hadvezérek nélkül tudott volna maradni.
Mindenesetre 367-ben Furius Camillus újból dictator lett, s elfogadták a plebs követelését: nem választottak többé tribuni consulari potestate-t, s 366-ban Sextius lett az első plebeius consul, ami megerősíti az egyik, ilyen tartalmú lex Licinia Sextiaque hitelességét. Igaz, a következő negyedszázad alatt (366-342) hét alkalommal teljesen patricius consul-i collega-kal találkozunk. amikor azután 342-ben egy újabb plebiscitum megerősíti, hogy mindkét consul plebeius lehet, noha ettől kezdve 170 éven át mindig egy patricius és egy plebeius lett megválasztva. Néhány kutató 367-ben egy olyan általános politikai reformmal számol, hogy szerintük ettől kezdve választottak a rómaiak minden évben 2 consul-t, 1 praetor-t, 2 aedilis curulis-t, 4 quaestor-t és minden ötödik évben 2 censor-t.

A polgárok nagy többségét alkotó plebeius-ok pedig ezen túlmenőleg még 10 néptribunust és 2 aedilis plebis-t is választottak évenként. Ami a másikat, a lex Licinia de modo agrorum-ot illeti, ez koherens: megtiltja a polgároknak, hogy az ager publicus-ból 500 iugerum-nál többet „birtokoljanak". Egyesek szerint azonban (vö. Niese) ez meghaladja a korabeli birtokméreteket, s ezért különféle megoldási kísérletek születtek, hogy a törvényt vagy későbbre datálják vagy bizonyítsák kontamináltságát, esetleg másképp értelmezzék. Mégis Veii 4. sz. eleji elfoglalása megnövelte annyival az ager publicus-t, hogy nem zárható ki: néhány patricius földfoglalása meghaladhatta az 500 iugerum-ot (De Martino számításai).

Ugyanez az állattenyésztésre is kihathatott, ami megmagyarázza a törvény ilyen irányú korlátozását (100 szarvasmarha, 500 juh). Mindez indokolttá tette a törvénybe foglalt rendezést. Cato szerint 298-ban valóban érvényben is volt egy ilyen rendelkezés, amely a 4. sz.-ra ment vissza, ennélfogva a 367-es lex agraria-val való azonosítása teljesen kézenfekvő (ORF4, frg. 167; Gell. 6, 3, 37; Liv. 10, 13, 14).


.-