a rómaiaknál a jogszerűen és igazságosan viselt háború megjelölése, amelyhez néha még az et legitimum, törvényesen viselt kiegészítést is hozzátették.

A rómaiak, bár az antikvitás egészéhez hasonlóan maguk sem rendelkeztek valamiféle „Kriegsrecht"-tel, a nemzetközi jog részét képező egyfajta hadijoggal, mégis megkövetelték, hogy az ellenféllel ultimátum formájában a megfelelő szankcionáló feltételekkel együtt közöljék a háború okát. Csak ezt követőleg történhetett meg a rituális jellegű hadüzenet, amelyet a fetialis-ok hajtottak végre.

A hírnök által megvitt hadüzenet tette a rómaiak számára a háborút bellum iustum et pium-má. Az előírás szerint történő hadüzenet magában foglalta az eltulajdonított értékek visszaszolgáltatását és a kártalanítást (res repetundae). Ha ennek az ellenség nem tett eleget, akkor a fetialis-ok egy lándzsa ellenséges földre hajításával nyilvánították ki a háborút. Az eljárás mind törvényes, mind jelképes módon a római ügy jogosságát hangsúlyozta. Bellum iustum et pium-t a rómaiak csak külföldi agresszió viszonylatában viselhettek.

A fetialis-ok ügyeltek rá, hogy a senatus helyesen járjon el, s ők adták a békekötés formuláit is. E papi testület vezetője, a pater patratus felelt az eskük elmondásáért, és a korai köztársaság idején talán a külpolitikai válsághelyzetekben folytatott diplomáciai tevékenységért is.