Szó szerint a római nép, amely kategóriának mind a rómaiak történeti tudatában, mind politikai közéletében rendkívül nagy jelentősége és szerepe van, ahogy azt a senatus populusque Romanus (SPQR) kitétel is mutatja.

Már maga a populus fogalma igen bonyolult (vö. népgyűlések), ahogy etimológiájával kapcsolatban is vannak tisztázatlan vonatkozások. Mindenesetre a latinban egy idő után az lesz a szó egyik alapjelentése, hogy az itáliai városokat vagy általában a városállamokat jelöli mint politikai-társadalmi alakulatokat.
Ennek megfelelően a populus Romanus is úgy értendő, mint e (város)állam politikai közössége, amely akaratát a népgyűléseken (comitia) keresztül fejti ki, vagyis bizonyos szempontból azonos az összes cines-szel, akik közül ki vannak rekesztve jogilag a nők és a gyermekek, s akik közé semmiképp sem tartoznak a rabszolgák és az idegenek (peregrini). Ez azt jelenti, hogy a populus Romanus egyúttal jogi kategória is, amely mintegy a civitas megszemélyesítője, amelyen belül közös jogok és érdekek érvényesülnek minden egyén saját cselekvésén és felelősségén keresztül.
Ez azt jelenti, hogy a köztársaságvégi Rómában a - semmiképpen sem egyfajta halmaz, valamiféle multitudo, sokaság, hanem egy a közcél érdekében működő organizmus, amelynek legfőbb küldetése a pax Romana megvalósítása. Ez teljesen más értelmet ad a populus Romanus-nak, mint amilyen jelentéssel a görög démos kifejezés bírt, pedig régebben gyakran állították vele párhuzamba, holott ennek Athénben sincs meg az a jogi egysége, amely a latin fogalom lényegi eleme.