Az archaikus római társadalom alapegységének a családot, vö. familia, szokás tartani, amelyet a férfi kompromisszumot nem ismerő hatalmi helyzete jellemzett, amit a pater familias pozíciója fejezett ki elsősorban. Ez egyaránt dokumentált jogi, gazdasági és kultikus területen. Még a „gyógyítás" szerepkörét is eredetileg a pater familias töltötte be a „ház"-on belül.

A hagyomány szerint a pater familias minden családtagjával szemben gyakorolta az élet és a halál jogát, saját gyermekeit rabszolgának adhatta el. A család és az istenek között ugyancsak a - közvetített, amely az ő irányában is megmagyarázza a feltétlen pietas-t. Bár a pater familias hatalmával való terrorisztikus visszaélés már a köztársaság korában is kivételesnek számított, később különösen a principatus korlátozta a - hatáskörét, akár csak a patronus-ét.