Az ősi hagyomány mindenekelőtt a senator-i rend megszokott értékrendjét, az ahhoz való ragaszkodást jelentette, jogi értelemben pedig a régi polgári íratlan jog volt. Ennek jelentőségét jól mutatja a római politikai életben, hogy már Ennius így fogalmazott: moribus antiquis res stat Romana uirisque (a római állam a régi erkölcsökben és a férfiakban áll fenn), s e gondolatot nem véletlenül idézi mind Cicero, mind Szent Ágoston (Augustinus). A szavak a római történelmi önismeret korai megfogalmazásaként is felfoghatók, amely a hagyományban és a kiemelkedő emberekben látta a római nagyság forrását.

Catónál, Cicerónál és Augustusnál is központi kategória, s történeti keretbe foglalójaként Liviust tarthatjuk számon. A mos maiorum a római felfogásban nem utolsósorban az auctoritas maiorum-ra támaszkodott, s a concordia ordinum-ot tekintette megvalósítandó programnak.