Az egyszerűség, kemény köznevelés, erkölcsi szigor, bátorság, önfeláldozás azok az erények, amelyeket a rómaiak a hellenizáció kezdete óta a mores maiorum fogalom alatt értettek. Eközben a valóságban egyre inkább eltávolodtak ezektől az archaikus társadalomhoz köthető erényektől.


1. Törvények

Augustus családdal kapcsolatos törvényei igyekeztek a rómaiakat gyermeknemzésre ösztönözni, a gyermektelenek büntetése és a sokgyermekesek jutalmazása segítségével. A népszaporulat növekedését már Kr. e. 29-28-ban törvényi szabályozással próbálták elérni. Az ennél jelentősebb házassági és erkölcsi törvény Kr. e. 18-ból származik. A leges Iuliae szigorúan büntette a házasságtörést, illetve kedvezőtlen helyzetbe hozta a nem házasságban élőket pl. az örökösödési joggal kapcsolatban, és jutalmazta a sokgyermekeseket.

Augustus propagandát folytatott az ügy érdekében:

Nem átallott egy Kr. e. 131-ből származó születésszám-emelkedés érdekében metellusi beszédet elmondani a senatusban. Ünnepeltette a sok utóddal rendelkezőket. A színházban karjára vette Germanicus gyermekeit, csak hogy pozitív példát állítson.

A program azonban hatástalan maradt.

A princeps erkölcsi szigorára jellemző, hogy saját leányát Júliát, és hasonló nevű unokáját is elítélte erkölcstelen életmódjuk miatt, mindkettejüket száműzte és haláláig engesztelhetetlen maradt ebben az ügyben.

A császári család és a dinasztia propagálásával függött össze az is, hogy később a császári családot ábrázoló medálokat osztogattak kitüntetésül a seregben.


2. A császár, mint példakép

A princeps példamutatásával, életmódjával és fellépésével mindig a mores maiorumra játszott.

Az egyszerű emberekkel való érintkezés során nyájasságot mutatott, azt hihették volna róla, hogy még az utolsó aranytányérját is beolvasztatta, és azt híresztelte, hogy az általa viselt togát saját családjának nőtagjai készítették.

Bizonyos visszafogottság és egyszerűség jellemezte önmaga tiszteltetésével kapcsolatban is.

Szobrain mindig kortalanul ábrázolták.


3. Toga et stola

Augustus megkívánta hogy a római előkelők méltósággal viseljék a togát.

A késő köztársaságkorban a togát és a görög kabátot alig lehetett egymástól megkülönböztetni, most azonban újfajta anyagok és viselési módok jöttek divatba. A felszabadítottak körében hamar meghonosodott ennek a ruhadarabbak a viselése, mint azt síremlékeik is bizonyítják.

A princeps olyannyira a togát preferálta, hogy felszólította az aediliseket, ügyeljenek rá, hogy senkit ne lásson a Forum közelében sötét színű kabátban.

Ugyanez a szabály volt érvényes a színházra is.

A tisztes asszonyoknak pedig stola hordása volt kívánatos.