logo

XXVII Novembris MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Laudatio

Magasztalás, dicsőítés, amelynek már az is nagy jelentőséget adott Rómában, hogy az egyik legfőbb erényként a fama-t, a gloria-t és az existimatio-t tartották számon, amit a laudatio kiemelhetett és fokozhatott. Ezért a rétorikában is fontos szerepet kapott a különösen az előkelő családokhoz kapcsolódó Iaudatio funebris. Ez utóbbi része lett a gyászszertartásnak (funus).
Legalább a Kr. e. 4. sz. végétől kezdve egy előkelő személy temetése alkalmával gyászmenet vonult a forumra, ahol egy fiú vagy egy közeli rokon a szónoki emelvényről (vö. pro rostris) beszédben magasztalta az elhunytat és tetteit, erényeit (vö. Polyb. 6, 53-54).
Ez a fajta megnyilatkozás a 3. sz. végén már elég jól dokumentálható, de nem annyira a görög epitaphios hatására alakult ki, mint inkább egy vallási hagyományban gyökerezett: ilyen volt a conclamatio, a halott siratás vagy végbúcsú, ill. a neniae, azaz a gyászénekek, valamint az epitaphium-ok és a titulus-ok.

A Kr. e. 100 tájától kezdődőleg előkelő asszonyokra is kiterjesztették e szokást, Caesar pl. nagynénje, Iulia - aki Marius özvegye volt - temetését politikai célra használta fel.


.-