„parancs”, „megbízás”, „elrendelés” (lat.),

Eredetileg a legmagasabb tisztségeket betöltő római tisztségviselők hatáskörét jelölte, amely a legfőbb hatalommal volt egyenlő a közigazgatás, a hadsereg irányítása és a törvényhozás területén egyaránt.

Sulla korát követően egyes politikusok rendkívüli hatalomra (imperia extraordinaria) tettek szert, amelynek átvétele Augustus uralmának - és az élet minden területén érvényesített teljhatalmának - a jogi kereteit szabta meg (imperium proconsulare, időnként imperium maius-ként is szerepel).