Rómában a közellenség latin nyelvű megjelölése.

A hostis eredeti jelentésének, idegen vö. leges XII tabularum, megfelelően csak külső ellenségre vonatkozott, mégis a köztársaság végétől kezdik politikai ellenfélre is alkalmazni, de úgy, hogy egyetemesebb tartalmú, mint az inimicus, s szembenáll az olyan pozitív politikai értékkategóriákkal, mint az amicitia, a fides.

A hostis patriae-szá nyilvánítás a római polgárt személyes ellenségből (inimicus) az állam ellenségévé tette, ami sokakat arra az értelmezésre vitte rá, hogy a velük szemben meghozott szükségállapot Senatus Consultum ultimum = SCu) hatályon kívül helyezi a ius provovationis-t. Az optimates ezen felfogását a populares kétségbe vonták.