Új ember, vagyis Rómában az első nemzedékhez tartozó politikus megjelölése, aki családjából elsőként került be a senatusba.

Homo novus-ok jelenlétével állandóan számolni kell a senatus-ban, mert a régi családok közül egyesek kihaltak, mások pedig anyagilag képtelenné váltak arra, hogy magistratus révén őseikhez hasonlóan maguk is bejussanak a tanácsba, vagy esetleg más életpályát választottak maguknak, vö. equites. Így a senatori rend állandó feltöltődésre szorult, vö. equites seminarium senatus, Kr. e. 171-ről Liv. 42, 61, 5.

A legtöbb alacsony rangú maradt, bár közülük néhányan szónoki vagy katonai képességük, „y patronatus-uk vagy clientela-juk, esetleg egyéb körülmény révén eljutottak a praetura-ig, sőt a consulatus-ig, bekerülve magába a nobilitas-ba, vö. Cato, Marius, Cicero, még ha származásuk miatt nem egyszer gúny tárgya lettek is, ill. felemelkedésüket mindenféle machinációval igyekeztek megakadályozni a régi családok tagjai. Mindez személyes konfliktusokhoz is vezetett, vö. Marius és Sulla.

A császárkorban a homo novus-okéhoz hasonló fölemelkedés a császár révén történt, aki személyes érdemek alapján emelte ki előbb Itáliában, majd a provinciákban is azokat az elemeket, akik számára megbízhatóknak ígérkeztek.