nomen gentile, a tria nomina, legfontosabb eleme, a nemzetségnév, amely a lányok kizárólagos neve volt sokáig, így M. Tullius Cicero lányát Tulliának hívták. Kezdetben a rómaiaknak talán csak egyetlen személynevük volt, vö. Romulus, Remus.

Az örökletes gentilicium voltaképpen a leszármazást, ill. a családi hovatartozást is jelezte. Ennek megfelelően gyakran olyan melléknévi eredete van, amely utal az ősre, pontosabban eredetileg az apára (vö. patronymica) vagy a származási helyre, az ős tulajdonságára stb. Vö. Marcius. Marcus, Servilius Servius, Fundanius Fundi, Norbanus Norba, Cornelius cornus somfa. Gyakoriak az idegen eredetű, latinosított formák is, mint pl. Volumnius etruszk velimna. L. még cognomen, praenomen.

A közhasznú létesítményekhez a megvalósító magistratus, ill. a kezdeményező gentilicium-ának melléknevesített alakját tették hozzá, vö. basilica Aemilia, Porcia, via Flaminia. Települések alapítása esetén azonban a genitivus is megszokott volt. vö. Forum Iulii, Forum Flamini stb.