Eredeti jelentése vesszőkosár, a köztársaság végén már pénz tárolására szolgáló edény, innen magánvagyon értelemben is használták, de jelenthette azokat a közpénzeket is, amelyek egy-egy promagistratus kezelt ill. használt fel saját provinciája igazgatásakor.

A monarchia megszületésétől kezdve többek között a császári kincstárat is jelentette, azt a pénzügyi intézményt, amely a császár bevételeinek és kiadásainak kezelésére a régi államkincstár, az aerarium Saturni mellé ki épült.
Az egyik legvitatottabb fogalma a korai császárkor történetének. Megteremtését Augustusnak tulajdonította a kutatás (vö. többek között S. Bolla), ám ma már egyre világosabban látszik, hogy az első princeps csupán az első lépéseket tette meg a fiscus létrehozására, a régi államkincstár mellett alternatív intézményként működő, egységes, császári irányítás alatt álló államkincstárat nem ő szervezte meg, hanem utódai közül valamelyik. Legvalószínűbbnek Claudius látszik (így Garzetti, Last), aki az igazgatás egyéb területeinek megreformálása terén is igen nagy aktivitást fejtett ki, s akinek a nevéhez a császári pénzügyeket kezelő központi iroda, az a ratíonibus intézményének megteremtése is fűződik (az utóbbi feladatkörét vö. Statius Sily. 3, 3; de Laet Tiberiusnak tulajdonítja a fiscus megteremtését).

A tisztánlátást a - kialakulása folyamatát illetően a megfelelő források hiánya mellett a következetlen fogalomhasználat, és a - szó többes jelentése okozza (leggyakrabban a császári birtok, ill. császári jövedelmek szinonimájaként fordul elő az 1-2. század szóhasználatában, jelentheti ugyanakkor a princeps magánvagyonát, de ugyanakkor közpénzeket is).
Tisztázásra vár még a fiscus és a régi államkincstár, a senatus-i irányítás alá tartozó aerarium Saturni viszonyának kérdése is. Úgy tűnik, a provinciák adói a császári tartományok elkülönítése után is változatlanul a régi kincstárba folytak be, s az aerarium Saturni kezelte, igaz, hogy elkülönített alapként.

Bizonyos új, Augustus által bevezetett adók bevételeit is kezelte, melyek császári irányítás alatt álló intézmények működtetéséhez voltak szükségesek, vö. vicesima libertatis, ill. cohortes vigilum. Azt is tudjuk azonban, hogy a közkiadások finanszírozása már az első princeps alatt sem csak tisztán közpénzekből történt: Augustus többször magánvagyonából is nyújtott anyagi támogatást az aerarium-nak.

A régi államkincstár császári ellenőrzés alá vonása is hosszabb folyamat volt, mert bár ugyan már Augustus megtette ebbe az irányba az első lépéseket, erre utal a két praefecti aerarii élükre való kinevezése az első princeps által (Kr. e. 28), rövidesen azonban visszakozott, s Kr. e. 23-tól már újra senator-i magistratusok álltak ezen nagymúltú intézmény élén, s a császári ellenőrzés az állami pénzügyek eme másik nagy területén majd csak Nero uralkodásától kezdve érvényesülhetett, a praefectus-i irányítás állandósulásával. Ekkortól kezdve azonban már a két kincstár és a hozzájuk tartozó irányító rendszer szétválasztásának egyre kisebb a jelentősége.