Alapvetően a személyes közmegbecsüléshez (existimatio) kapcsolódó közéleti tekintély, az arisztokratikus római társadalom egyik legfontosabb értékkategóriája, amelynek forrása főként a köztisztségek viselése során tanúsítottvirtutes. Fontos szerepe volt a kölcsönös kötelességeken (officia) alapuló római szociális és politikai kölcsönviszony (fides) kialakulásában és eredményes működésében. A dignitas által előírt officium magában foglalta az olyan alapelveknek való eleget tevést, mint amilyen a iustitia és a pietas. A dignitas jegyében a politikusnak, amennyiben képes volt rá, jogában állt elismertetnie saját felsőbbségét és érdemeit, de ugyanakkor ennek fejében bizonyos kötelezettségekkel is tartozott.

A Dignitas rokonságot mutat az auctoritas-szal is, de míg az utóbbi inkább aktív, a - alapvetően passzív értelmű. Augustus számára hatalma jelzésekor ezért is mutatkozott megfelelőbbnek az auctoritas a dignitas-nál, bár a princeps dignitate sem hiányzik a korszak politikai szótárából.

A szó a latin decet illik ige származéka, akárcsak a dignus méltó melléknév.