Össze-, felesküvés; a coitio-hoz hasonlóan bizonyos számú egyén szövetkezése valami vagy valaki ellen irányuló harcra, az előbbi forma azonban erősebb, mert arra eskü is kötelez, bár a szó később elveszteni látszik ezt az eredeti konkrét értelmét.

A coniuratio irányulhat külső ellenség, de belső ellen is; a hadseregen belül, sőt magában Rómában is létrejöhet. Az utóbbira a legnyilvánvalóbb példa a - Catilinae, amelyre sok forrás utal, de felbukkan ez az értelem már a - SC de Bacchanalibus-ban is (vö. CIL, I2, 581, 13-15). Politikai tartalma miatt a kifejezés mutat egyfajta rokonságot az amicitia-val is.