logo

XXX Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Civitas

1. polgárjog, polgárság vagyis polgári státus: latinul a római civitas Romana, korlátozott, csökkentett mértékben vagy formában latin jog, azaz civitas Latina vagy civitas ius Latii. Ez eredetileg egy polis-hoz, városállamhoz való tartozást jelentett, ami azonban Rómában sokkal inkább jogi, mint területi természetű volt, ellentétben a görögökkel, így Athénnal is.
A ius civitatis Róma esetében messze túllépett a városállam szűk földrajzi korlátain. A római - mindig szoros kapcsolatban állt a libertas-szal, ezért csak szabad emberek kaphatták meg, vagy ha rabszolga nyerte el, akkor a libertus vagy libertinus majdnem, egy nemzedék után pedig valóban teljes értékű polgárnak számított. A szabadság elvesztése ezért maga után vonta a polgárjog elvesztését is, viszont elvben minden szabad ember (a római vagy egy másik) -hoz kapcsolódott, azaz volt status civitatis-a. Ha a legyőzött népek ezt a status-t elveszítették, akkor - legalábbis elvben - szolgai helyzetben lévőnek, dediticii-nek számítottak.

A civitas a jogok, kiváltságok és kötelességek egy sorát foglalta magában, beleértve a szavazati jogot (ius suffragii), a törvényesen köthető szerződésekét (ius commercii), ill. az érvényes házasságkötését (ius conubii). Mindezzel együtt jártak bizonyos kötelezettségek, mint pl. az adófizetés és a katonai szolgálat. A polgárjog azonban nem mindenki számára jelentette ugyanazt, mert volt csökkentett polgárjog is, mint pl. a sine suffragio, ill. a nem polgárok is rendelkezhettek bizonyos kiváltságokkal, mint pl. a latinok, akik birtokában voltak a commercium-nak és a conubium-nak, de volt korlátozott szavazati joguk is. A polgárjog kiterjesztése összefüggésben állt a vagyonnal és a státussal.
A civitas-t különféle módon lehetett megszerezni, legnyilvánvalóbb módon örökléssel, pl. egy polgár apa révén, aki törvényes házasságban állt, bár a római sohasem szállt egy polgárra kizárólag a születés révén, mert voltak erkölcsi feltételek, amelyek révén fennállt a büntetés lehetősége, pl. a szavazó jog elvesztése, vö. aerarii vagy akár a polgári névjegyzékből való törlés veszélye. Ugyanakkor Rómában az egészen korai időktől az idegenek számára is megvolt a lehetőség a polgárok közösségébe való bebocsátásra. A latinok pl. azzal római polgárok lettek, ha Rómában szereztek maguknak lakást. Manumissio estén a rabszolgák is automatikusan polgárrá váltak.

Az idegeneknek akár egyénileg, akár csoportosan bizonyos szolgálataikért ellenszolgáltatásként adták meg, és a császárkorban ez automatikusan megillette azokat, akik az auxilia-ban teljesítettek szolgálatot. Az Itálián belül meghódított népek néha a teljes, néha a korlátozott polgárjogot kapták meg, ill. a szövetséges háború után valamennyiüket felvették a civitasba.
Caesar (vö. Kr. e. 49-es lex Roscia) és Augustus Itália határainak megváltoztatásával mozdította elő a római polgárjog még teljesebb kiterjesztését a félszigeten. A principatus során a császárok polgárjogban részesítették a kedvelt egyéneket, városokat és néha egész provinciákat is. A folyamat akkor tetőződött be, amikor Kr. u. 212-ben a birodalom minden polgárának megadta a -t, a dediticii kivételével.

2. Másik jelentésében a szó leggyakrabban városnak, esetleg - az antik és a modern városfogalom eltérése miatt - községnek, közösségnek, törzsnek fordítható. A rómaiak a birodalmuk területén lévő római vagy latin jog alapján álló civitas-okat (coloniakat, municipiumokat) élesen megkülönböztették az idegen jogúaktól. Az utóbbiakat civitates peregrinae-nak, idegen jogállású városoknak, közösségeknek stb. nevezték. Ezek autónomiájuk mértékét és belső önkormányzati intézményeiket tekintve egymástól igen eltérőek lehettek: a görög polisok éppúgy ebbe a kategóriába estek, mint a bennszülött törzsek. Egyesek közülük, a civitates liberae vagy más megfogalmazásban civitates foederatae a római helytartó hatalma alól kivételezettséget, mások a civitates immunes adómentességet élveztek, sőt, a két kiváltság együtt is járhatott. A többségük azonban a civitates stipendiariae kategóriájába tartozott, azaz adózó közösség volt.
Caracalla császár reformjával, a római polgárjognak a birodalom valamennyi szabad lakójára való kiterjesztésével megszűnt a városok idegen jogállása, a municipiumok, és colonia-k megkülönböztetése elveszítette értelmét, legfeljebb csak a városok múltbéli privilegizált helyzetére emlékeztetett, és a várost jelölő általánosan használt szó a civitas lett.


.-