logo

I Quintilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Civis

latinul polgár, egy városállam teljes jogú tagja.



Róma polgára a civis Romanus. Amikor Róma területén létrejött a latin-szabin közösség, amelyet a geminata urbs megjelöléssel szokás azonosítani, ennek polgáraira alkalmazták a Quirites megnevezést, amely később a populus Romanus, vagyis a római polgárok összességének szinonimája lett. Bár a kifejezést egyesek homályos eredetűnek tekintik, s maguk a rómaiak a szabin Cures városával kapcsolták egybe (ennek értelme: lándzsa, vö. curis est Sabine hasta - Fest 43,1 L), mégis a szó valószínűleg ugyanúgy a co+virites összetételből ered, ahogy a curia a co+viria-ból. Így azon személyek gyülekezete lehet, akik tagjai voltak a curia-nak, s e kiváltság alapján rendelkeztek a polgárjoggal, s így illette meg őket a ius Quiritium, azaz a teljes jogú magántulajdon, amely máskülönben a civitas része. A római ciuitas kezdetben nyitva állt a bevándorlók előtt, ahogy azt a romulusi asylum vagy Tarquinius Priscus, ill. Attus Clausus és kísérőinek betelepülése bizonyítja.
Később a hódítás során a rómaiak az Itáliában legyőzött városok területét részben a római nép tulajdonává tették, vö. ager Romanus, s a helyi lakosságot is a polgári közösség (corpus) tagjaivá tették, amire a Romanos fieri (rómaivá lenni), ill. a dare civitatem (a római polgárjogot megadni) kifejezéseket alkalmazták.

A kérdést az bonyolította, hogy nem mindegyik annektált nép kapta meg a teljes polgárjogot. Egyesek csak a ciuitas sine suffragio-val rendelkeztek (vagyis nem volt szavazati joguk, s Rómában sem pályázhattak tisztségekre). Ennek eredetéről és értelméről mind az ókoriak, mind a modernek sokat vitatkoztak, hogy mi ez: kárpótlás, kiváltság vagy büntetés, minthogy ezek a teljesen római polgárok suffragium, szavazati jog nélkül kötelesek a polgár minden katonai és pénzügyi munera-jának eleget tenni.
Az mindenesetre biztos, hogy a cives sine suffragio nem kerültek be egy római tri-bus-ba sem. Valójában a Kr. e. 4/3. sz.-ban Róma ezzel a rendszerrel egy védelmi övezetet alakított ki a korlátlan jogú, szavazó képességgel is rendelkező polgárok (cines optimo iure) tömbje körül a Tyrrhén tenger mentén az appennini népekkel szemben, ill. észak felől a Pó völgye felé, koncentrikusan Latium körül Dél-Etrúriában, Sabi-numban, Umbria-Picenumban, ill. az ager Gallicus-on, majd a vol-scusok, az auruncusok földjén valamint Campaniában. Ezen határvonalon kívül Róma nem kreál római polgárokat ekkor, még sine suffragio sem.

Az ager Roma-nus-nak ezt a zónáját nagyon hamar római és latin colonia-k övezetével kezdték védelmezni. Az egyéni parcellákon a sine suffragio körzetében is találkozunk azonban cives optimo iure-val (így helyesen C. Nicolet szemben Sherwin-White-tal), hiszen itt személyes és nem területi státusról van szó.
A cives sine suffragio nem azonosak az önkormányzattal rendelkező municipium-ok lakóival sem, ezért körzetükben találkozunk az önkormányzat hiányára utaló, Rómától delegált praefecti-vel. Mindenesetre a cives sine suffragio erősen megnövelték Róma katonai potenciálját. Legkésőbb a Kr. e. 2. sz. vége felé ez a státus teljesen beleolvadt a teljes polgárjogúakéba, mert a 90-es szövetséges háború idején már nincs többé róluk szó.

A Gracchusok korától Itáliában korlátozott jogú polgárok már csak a latin jogúak (ius Latii) és a „szövetségesek" (socii) voltak. Mindez azt mutatja, hogy a római polgárjog, a ,ius civitatis nem egy adott területhez kötött, messze túlmutat Róma városán és egy jogi közösséget érint, ezért kell megkülönböztetni a civis Romanus domo Roma-t, vagyis azt a teljesjogú polgárt, akinek Rómában van az otthona, attól, aki más városban élt.

Már Cicero úgy vélte: a legtöbb római polgárnak két hazája (patria) van, az egyik szülővárosa, a másik a legfőbb haza, a római állami közösség, amelyet épp a polgárjog szavatol (de leg 2,3). Kifejlett formájában a római polgárjog sokkal inkább jogi jellegű és rugalmasabb volt, mint a görög, pl. az athéni. Különösen szembetűnő volt már az ókoriaknak a rabszolgák és egész idegen közösségek bebocsátása a római polgári corpus-ba. Mindez ugyancsak fontos tényezője volt a birodalomépítésnek (imperium Romanum).


.-