„szent, magasztos, fenséges”, görög szövegekben sebastos-nak jelentése „szent, tiszteletreméltó” - fordították.

A szakrális szférához tartozó kifejezés, istenek, kultikus tárgyak és jelenségek jelzőjeként alkalmazták. Octavianus az - nevet a rendkívüli megtiszteltetés jeleként kapta a sersatustól. Ő is, utódai iscognomen-ként viselték. Mivel az uralkodók a kiszemelt utódjukat rendszerint a Caesar cognomen-nel ruházták fel, az Augustus név már a második dinasztiától, a Flaviusoktól kezdve (Kr. u. 69) fokozatosan a tényleges hatalommal bíró uralkodó megkülönböztető megnevezésévé vált, ezért - bár valójában a Caesar névből származik a császár szavunk - a római uralkodók Augustus névelemét császárnak szoktuk fordítani.