Nehezen fordítható latin fogalom; sokkal többet jelent a mai „auktoritás” (tekintély) szónál.

Kiválóságra, hatalomra, jelentős közéleti szerepre utalt, legfőképpen pedig arra, hogy az auctoritas-szal bíró személy közéleti jelentősége révén befolyással lehet az eseményekre.

A magistratusok eleve, tisztüknél fogva, auctoritas-szal voltak felruházva, de ugyanez mondható el a princeps senatusról, a pontifex maximusról, más papokról és augurokról, a consularisokról, sőt bizonyos, a senatuson kívüli magánszemélyekről is.

Titus Pomponius Atticus, a pénzmágnás például soha nem volt tagja a senatusnak, mégis félelmetes auctoritas-szal bírt.