jelentése „imádás”, görög megfelelője a proskynésis, jelentése „leborulás”.

A császár előtti leborulást jelentette, mely Diocletianus uralkodásától kezdve az udvari etikett részét képező szertartássá vált. A császári audienciákra való bebocsájtás, az admissio az udvari szertartásmester, a magister admissionum illetékességébe tartozott, és olyan kiváltság volt, amely csak a magas rangúakat illette meg, mások számára azt csak ritkán, különleges kegyként adományozták. A rang szerinti csoportokban bebocsájtást nyert személyek a császár előtt arcra borultak, majd miután a császár a bíborpalástja csücskét feléjük nyújtotta, azt csókkal illethették.

Az adoratio több más, a dominatus császárságához kapcsolódó szertartáshoz, uralkodói jelvényhez és szimbólumhoz hasonlóan, perzsa eredetű volt, amely egyébként már a perzsa birodalmat meghódító Nagy Sándort is megihlette, a bevezetésére tett kísérlete azonban a szertartást magára nézve megalázónak és barbár szokásnak tartó makedón nemesség és görögség heves ellenállásába ütközött.

A principatus időszakában a császár iránti tisztelet megnyilvánulásának eme formája csupán elszigetelten, egyes udvaroncok túlbuzgó hízelgéseként vagy egyes zsarnok császárok túlkapásaként fordult elő.