Aulus Gellius: Noctes Atticae [Attikai éjszakák] 16.10.
Egyszer, mikor Rómában a Forumon szüneteltek a hivatalos ügyek, a pihenőnap vidám hangulatában többen összejöttünk, és a társaságban Ennius egyik évkönyvét olvastuk. Itt találtuk a következő sorokat:
Pajzsot meg fegyvert adjunk minden proletárnak (proletarius) állami költségen, hogy a várfalakat meg a várost és Forumunk védjék, őrt állván. Tanakodni kezdtünk, mit is jelent a proletár szó. Megpillantva társaságunkban egyik, polgári joghoz értő barátomat, megkértem, fejtse ki a szó értelmét. S mikor azt felelte, hogy ő a jogtudományban otthonos, nem a nyelvtudományban, ezt válaszoltam neki:
Annál inkább tudnod kell, mivel, ahogy mondod, jártas vagy a jogban. Mert Ennius ezt a szót a ti tizenkéttáblás törvényetekből vette, ahol, hajói emlékszem, ez van: „Adófizetőnek adófizető legyen a védője, proletár polgáré bárki lehet." Arra kérünk tehát, gondold azt, hogy nem Ennius évkönyvét, hanem a tizenkét táblát olvasod, s magyarázd meg, mit jelent ebben a törvényben a proletár polgár.
Én azonban jelentette ki csak akkor lennék köteles ezt megmagyarázni, ha a Faunusok és az aborigok törvényeit tanulmányoztam volna. De minthogy az ilyen kifejezések, mint „proletár", „adófizetők", „sanates", „óvadékos", „alóvadékos", „25 as büntetés", „megtorlási jog", „a lopás nyomozása övvel és serpenyővel" már elavultak, s az egész ősi tizenkéttáblás törvényt, a centumvirek jogi tevékenysége kivételével, az Aebutius-féle törvény érvénytelenítette, én csak arra vagyok kötelezve, hogy a most érvényes jogot, törvényeket és kifejezéseket tanulmányozzam és ismerjem.
Éppen ekkor pillantottuk meg mellettünk elmenőben Iulius Paulust, a kor legműveltebb költőjét. Köszöntöttük, s megkértük, adjon felvilágosítást a szó tartalmáról és jelentéséről. A következőket közölte:
Azokat, akik a római köznépben a legnehezebben éltek, és a legszegényebbek voltak, s a vagyonbecslésnél nem tudtak 1500 ásnál több vagyont igazolni, proletároknak nevezték. Azokat pedig, akik igen csekély vagy egyáltalán semmi vagyonnal nem rendelkeztek, nincsteleneknek mondták. Ezeknél pedig a vagyon legalsó határa 375 as volt. Minthogy pedig a családi vagyon és birtok a hazával szemben a kezes és a jótálló szerepét töltötte be, s bennük a hazához való ragaszkodás valamiféle bizonyítéka és alapja rejlett, a proletárokat és a nincsteleneket csak rendkívüli veszély esetén sorozták be katonának, minthogy vagy igen kevés, vagy egyáltalán semmi vagyonuk és jószáguk nem volt.
A proletár rend azonban, helyzetét és nevét tekintve, jóval nagyobb megbecsülést élvezett, mint a nincsteleneké, mert ha az állam szorongatott helyzetbe került, és kevés volt a fiatalság, a hamarjában toborzott seregbe őket is bevették, és államköltségen fegyverrel is felszerelték. Ezért nem is a fejenkénti számbavételről nevezték el őket, hanem, hízelgőbb kifejezéssel, arról a hivatásukról és kötelességükről, hogy utódokat hoztak létre, minthogy csekély vagyonukkal aligha lehettek az állam segítségére, nagyszámú utóddal viszont a népességet gyarapították. A nincsteleneket pedig, mint egyesek mondják, a cimber háborúban, az állam legnagyobb szorongattatása idején, Marius sorozta be először, vagy inkább, mint Sallustius állítja, a Iugurtha elleni háborúban, mert ilyesmi régebben nem fordult elő. Az adófizető kifejezést pedig a tizenkéttáblás törvény a gazdag és kötelességét könnyen teljesítő polgárra használja, s ez vagy az as kifejezésből ered, hogy ércpénzt ad, mikor olyan idők jönnek, és az állam érdeke megköveteli, vagy a kitartás szóból, amely kitartással a családi vagyont gyarapítja.
Iugurtháról szóló történeti művében C. Marius consulról szólva Sallustius a nincstelenekről így nyilatkozik:
„Ő közben katonákat sorozott, nem úgy, ahogy az ősök szokták, s nem is a vagyoni osztályok szerint, hanem ahogy kinek-kinek kedve volt beállni, többnyire a nincstelenekből. Ezt egyesek az arravaló emberek hiányával, mások a consul népszerűségre törekvésével magyarázták, mivel ez a népréteg ünnepelte és emelte fel őt, s annak, aki a hatalomra tör, mindig a legszegényebbek a legjobb támaszai."
M. Gy.