logo

III October AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Auctoritas patrum

Szó szerint a senatus tekintélye, amely azonban az augur és augustus szavak alapját jelentő augere igével való összefüggés alapján: „kezdeményezés, megerősítés, jóváhagyás, határozat” értelemmel is bír.

Az auctoritas patrum előbb a patricius-ok monopóliuma volt, majd a megváltozott összetételű senatus hatáskörére is kiterjedt, ami a történeti időkben a népgyűlés döntésének, egy törvény meg szavazásának vagy egy magistratus megválasztásának szentesítéséből állt egy senatus consultum révén. Ez lényegében a senatus ellenőrző szerepének érvényesülését jelentette.

Egyenértékűnek tekintették a legitimmel, ill. azzal, ami a res publica érdekében történt. Az auctoritas gyakorlására sokáig a népgyűlési szavazás után került sor, de így feloldhatatlan ellentmondás jött létre olyan esetekben, amikor a senatus nem ratifikálta a népgyűlés döntését, mert nem volt fellebbviteli szerv. Ezért egy Kr. e. 339-es lex Publica a törvényjavaslatok -rogationes) előzetes jóváhagyását írta elő, míg egy feltehetőleg 290 utáni lex Maenia ugyanezt a választásokra vonatkozólag követelte meg. Ennél fogva előre ismert volt a senatus állásfoglalása. Bár a népgyülést nem kötötte a senatus auctoritas-a, döntése során azt figyelembe tudta venni.
Az auctoritas patrum-ot kezdetben csak acomitia centuriata és comitia tributa döntéseire követelték meg, de a Kr. e. 287-es y lex Hortensia a plebiscitum-okra is kiterjesztette, kimondva ugyanakkor, hogy a népgyűlés leges-e az auctoritas patrum nélkül is érvényes. Mindez csökkentette az - jelentőségét, de Sulla megpróbálta annak fontosságát helyreállítani, előírva a senatus előzetes jóváhagyását minden olyan kérdésben, amely a nép elé került (Appb. c. 1, 59, 66), s acomitia tributa törvényhozói tevékenységét talán teljesen fel is függesztette (Livper. 89).

Az auctoritas patrum-ot, a senatus döntését jegyzőkönyvileg rögzítették, s ezt akkor is törvényerejűként kezelték, ha a népgyűlés nem hagyta jóvá. A császárkorban az auctoritas principis döntő szerepe érvényesült, háttérbe szorítva az auctoritas patrumot.


.-