zászló

1. A hadijelvények közé tartozott. Egy felső végén szimmetrikus kereszttengellyel ellátott rúdból, valamint a tengelyhez erősített színes textilnégyszögből állt. Jeladásra és megkülönböztetésre használták. Egy bíborvörös vexilluma az egész seregnek volt. A főparancsnok sátra fölé kitűzve, vagy a vezérhajó árbocrúdjára felhúzva jelezte a hadkészültséget és a csata kezdetét, míg csata közben a vezér mellett használták jeladásra. Emellett a sereg taktikai egységei is rendelkeztek külön saját vexillum-mai: így a legiok manipulusai, majd a Marius reformjai során kialakított új taktikai egységek, a cohorsok (ekkor a manipulu-ok vexillum-a a megkülönböztethetőség végett megváltozott, Augustus alatt pedig majd meg is szűnt és a signum vált náluk kizárólagossá), végül, Hadrianus uralkodásától a taktikai egységgé váló centuriak (ugyanekkor a cohorsok zászlaját a draco váltotta fel).

A légiós lovasság jeladásra a korai időktől kezdve egészen a Gallienus-féle átszervezésig - és még átmenetileg Diocletianus és I. Constantinus alatt is, midőn a légiók újra lovassági erősítést kaptak - kizárólag a vexillumot használta.
A vexillum bizonyos rendszer szerint a Róma városi alakulatoknál, a cohortes praetoriae-nál, és a cohortes vigilum-nál is kimutatható. A vexillum volt a jelvénye a segédcsapatok lovas ala-inak és a numerus-oknak (pl. equites singulares, speculatores) is.

Csapatjelvényként a különítmények is a vexillum-ot használták. Ezeknek a császárkorban megjelenő, különböző alakulatok egységeiből alkalmilag összeállított, az aktuális szükségleteknek megfelelő összetételű és létszámú csapatoknak a neve, a vexillatio maga is vexillum-ból származik.

Gallienus hadseregreformját követően a - továbbra is megmaradt a hadvezér egyik jelzőeszközének, de a csapatok körében, bár a megváltozott szerepű vexillatio-k immáron mindkét központi hadsereg állandó alkotóelemeit jelentették, már csak a lovasságnál használták.
A vexillum-ot a csapat felvonulásakor a vexillarius hordozta, egyébként, mivel numen jellegű volt, tehát a csapat szent tárgyai közé tartozott, a katonai tábornak a hadijelvények őrzésére szolgáló, - többnyire a principia épületében található - (zászló)szentélynek, aedes-nek nevezett helyén őrséggel vigyázva tartották.

A vexillum-ok formája az idők folyamán alapvetően nem változott: természetesen a különböző típusú egységeknél egyidejűleg használatban lévők a megformálás részleteiben (pl. alul rojtosak vagy simák, fent rúdjuk folytatásaként kéz formájában, lándzsahegyben, Victoria-szobrocskában stb. végződök), méretben, színben, felirataikban (rendszerint az egység neve, sorszáma) és a kelmén lévő ábrázolásaikban (császárok képmásai, állatképek stb.) különböztek egymástól.

2. Katonai kitüntetésként - többek között - kisméretű vexillum-ot is adományoztak. Marius óta vannak a létezéséről adataink. A császárkorban csak magas rangú tiszteknek adományozták és - hasonlóképp az egyéb kitüntetésekhez - a tiszt rangja szabta meg azt is, hogy legfeljebb hány alkalommal részesülhetett a vexillum-mai való kitüntetésben. Egy praefectus cohortis és egy tribunus legionis (= prima, ili. secunda militia) valószínűleg csak egy, egy praefectus alae (= tertia militia) már két, a legmagasabb rangú lovagrendű tiszt, a praefectus praetorio maximum négy vexillum-ot kaphatott. A senatori rendű tisztek közül a rangban legalacsonyabb tribunus laticlavius minimum egy, maximum 2 vexillum-t, egy praetorius parancsnok minimum 2-t, maximum 3-at, egy consularis parancsnok minimum 3, maximum 4-et kapott, ill. kaphatott.