Rövid kétélű kard, amely a manipulus-taktika időszakában terjedt el a római hadseregben és vált a nehézfegyverzetű gyalogság fő támadó fegyverévé.

A rómaiak tudomása szerint hispaniai eredetű volt. Mintegy 60-70 cm hosszú, kereszt-vasnélküli markolatú, kissé előretolt súlypontú, viszonylag széles pengéjű, erős, éles, gyakran megerősített hegyű fegyver volt (Polyb. 6, 23), amely tökéletes kiképzése következtében váratlanul gyors csapást és szúrást tett lehetővé.

Két, egymással szembehelyezett falapból készült, kívül bőrrel bevont, bemenetelénél széles fémlemezzel megerősített és alul fémkoptatóval ellátott hüvelyben tartották, amely egy a bal válltól a jobb csípőig keresztbe felerősített kardszíjon, a balteus-on lógott. A közelharcra jól kiképzett katonának volt a hatékony fegyvere. A késő antikvitásban a harci taktika megváltozásával egy más típusú kard, a hosszú spatha váltotta fel.