A comes kísérő, ill. a comitatus kíséret szóból. A római hadsereg Diocletianus és Constantinus hadseregreformja nyomán kialakított központi, mozgatható egységének a neve, amely a 3. században eredetileg a császár kíséretéhez tartozott.

Felszereltségében, ütőképességében, rangban, presztízsben, de még a katonák átlagmagasságában is fölötte állt a hadsereg másik nagy részének, a határok mentén állomásozó ún. limitanei vagy más néven ripenses alakulatoknak. Katonái adókedvezményekkel rendelkeztek, magasabb volt a zsoldjuk, rövidebb a szolgálati idejük (20 év) a határmentiekénél. A comitatenses a csapatok részét képezték, de egyfajta elitgárdát alkottak azon belül a vegyes fegyvernemű: gyalogos, 1000 fős legiokból és 500 fős auxiliakból, továbbá 500 fős lovas vexillatio-kból álló, ún. palatini alakulatok, melyek élén hadba vonulásakor maga a császár állt, s melyek békeidőben zömében a fővárosokban és annak környékén állomásoztak.
A comitatenses csapatok komoly katonai erőt képviseltek. A késő antikvitás állami kézikönyvéből a Notitia dignitatum-ból összesíthető a számuk és a megoszlásuk a birodalom keleti és nyugati fele között: eszerint legiones palatinae összesen 25 (13:12), auxiliae palatinae 108 (43:65), vexillationes palatinae 24 (14:10) volt.

A comitatenses hadsereg Keleten és Nyugaton egyaránt két részből állt: egy lovas- és egy gyalogoshadseregből. A lovasság vexillatiókból és alakból állt, s a késő antikvitás folyamán fokozatosan a gyalogság fölé nőtt a súlya. Ennek elit fegyverzetű alakulatai a Gallienus által 258-ban megtervezett, perzsa mintájú páncélos nehézlovasság, a catafractarii és a clibanarii voltak.

A gyalogos hadsereg tegio-kból és vexillatio-kból állt. A lovasság főparancsnoka a magister equitum a gyalogságé a magister peditum volt, az 5. században azonban gyakran összevonták a két funkciót, és akkor magister utriusque militiae volt a neve.

A comitatenses csapatok a birodalom belsejében, városokban elosztva állomásoztak. A Notitia dignitatum tanúsága szerint a keleti csapatok négy hadseregcsoportba tartoztak: a constantinopolisi, a thrákiai és az illyricumi parancsnoksághoz, ill. az exercitus orientis-hez, a nyugatiak esetében 6-ot feltételez a kutatás: az itáliai, a galliai, a britanniai, a hispániai és az afrikai parancsnokságot.