a gör. klibanos serpenyő, tepsi, innen fémpáncél, vért szóból. Vértes lovas a késő antikvitásban.

A lovas testét mindenütt páncél fedte: törzsét pikkelypáncél, végtagjait lemezgyűrűk és hajlékony sodrony kombinációja. Nyakvédővel körben ellátott sisakja a fej formáját követve takarta homlokát, arcát, állát, s csupán a szem-orr-száj közvetlen környékét hagyta szabadon. Lovát is páncél borította.

A Notitia dignitatum tanúsága szerint a alakulatok a központi seregek és a császári elitcsapatok közé tartoztak, így a díszgárdába, a clibanarius scholae palatinae-ba (vö. schola scutariorum clibanariorum Or. 11, 8), a hadjárat idején közvetlen császári parancsnokság alatt állóvexillationes palatinae-be (vö. comites clibanarii Or. 5, 29; equites Persae clibanarii Or. 6, 32), és a központi seregek parancsnokai, a magistri militum alá tartozó vexillationes comitatenses-be (vö. equites primi cliba-narii Parthi, Or 5, 40; equites secundi clibanarii Parthi Or. 6, 40; equites promoti clibanarii Or. 7, 31; equites quarti clibanarii Parthi Or. 7, 32; cuneus equitum secundorum clibanariorum Pal-myrenorum Or. 7, 34; equites sagittarii clibanarii Oc. 67).

Clibanarius alakulatok szinte kizárólag a birodalom keleti felében léteztek, és miként nevük is elárulja, idegenek, többnyire az adott fegyvermemben nagy hagyományokkal rendelkező népek: parthusok és perzsák fiai szolgáltak bennük.