Tartományi föld, amely után birtokosai, possessorai földadót voltak kötelesek Rómának fizetni. Ennek az adónak a neve Róma első provinciáiban ager tributarius stipendium volt, s magát a földet ager stipendiariusnak nevezték.

Iulius Caesar az általa meghódított tartományokban megváltoztatta az adókivetés rendszerét: a behajtást nem adóbérlő társaságokra, hanem magukra a közösségekre bízta. Ettől kezdve az így szedett adóttributum-nak, az adóköteles földet magát pedig ager tributarius-nak nevezték. Később Augustus és utódai a tartományok adóztatása terén az ő gyakorlatát követték. A régi, Augustustól kezdve senatusi provinciákká váló tartományokban viszont még sokáig fennmaradt a tartományi földadó régi elnevezése, még abban az időben is, amikor az adóbérleti rendszer már itt is visszaszorult.

Az itáliai birtokokkal szembeni, tributum fizetéséből fakadó anyagi hátrány az az ager tributarius-t Diocletianus császár közigazgatási reformjáig sújtotta. A változtatás azonban nem a tartományi földek javára következett be, hanem Itália hátrányára: tartományokra történő felosztásával együtt megszűnt a félsziget évszázadokon keresztül fennálló földadómentessége is.