Azaz földadó fizetésére kötelezett tartományi föld.

Caesartól kedve az újonnan meghódított tartományokban ugyanerre a kategóriára az ager tributarius kifejezést használták, míg a régi, senatusi tartományok a császárkorban is megőrizték a ager stipendiarius stipendium elnevezést. A kettő jogi szempontból ugyanazt jelentette. A tartományi földeken magántulajdont (dominium ex iure Quiritium) senki sem szerezhetett, mert állami tulajdonnak tekintették, s csupán a birtoklása vagy használata volt lehetséges. Ez alól kivételt csupán a néhány ius Italicummal rendelkező város territorium-a vagy nagyon ritkán a magántulajdon kiváltságában részesített személyiségek birtokai képeztek.

Ennek megfelelően a tartományokban alapvetően kétféle földkategória alakult ki:

1. az ager stipendiarius, ager stipendiarius vagy másképpen, az újabb provinciákban használt nevén ager tributarius, melybe a tartományi telkek tartoztak. Haszonélvezőik: a tartomány meghódított lakói vagy a tartományba letelepített veteránok vagy itáliai civilekből verbuvált telepesek, ill. ezek leszármazottai, tulajdonjogi szempontból csupán birtokosnak, possessor-nak számítottak, s az elsődleges tulajdonosnak, az államnak földadót, tributumot vagy stipendiumot fizettek.
A possessio tulajdonszerű használatot jelentett: a föld örökíthető volt, eladható, elidegeníthető, elzálogosítható stb. az állam főtulajdonosi minősége azonban nem volt kétségbe vonható, és az ilyen föld adóköteles volta nem volt megszüntethető.


2. Mindazokat a tartományi földeket, amelyek nem tartoztak az - kategóriájába, s nem számítottak katonai területnek, az állam különböző célokra felhasználhatta: p1. colonia-t telepíthetett rá, minek következtében az ennek territorium-án kiosztott földek szintén ager stipendiarius-má váltak vagy pl. tartós haszonbérbe adhatta magánszemélyeknek, s ezzel ez a föld ager vectigalis-szá vált.