A pater atya szóból. Az atyai örökséget, az örökölt vagyont jelentette
A monarchia kialakulásával megbomlott a római nobilitas felső rétege vagyonának nagyságában meglévő viszonylagos ki egyenlítettség, s a princeps magánvagyona örökségek, ajándékozások, s főként a felségsértési perek során kisajátított birtokok önkényes hozzácsatolása folytán mérhetetlenül nagyra nőtt és összemosódott a hivatalból kezelés alatt álló állami vagyonnal.
Ez a folyamat különösen Nero alatt öltött látványos méreteket, ezért az ő halálát követő polgárháborúban hatalomra kerülő új dinasztia császáraitól, a Flaviusoktól és utódaiktól a közvélemény elvárta, hogy a két vagyonfajtát egymástól elkülönítve kezeljék. Világos szétválasztásukra Septimus Severus alatt került sor (patrimonium privatum, res privata), aminek eredményeként a - hosszú ideig az állami javak kárára nem is növekedett jelentősen.
A patrimonium funkciója a császári család kiadásainak fedezése volt. Igazgatása Septimus Severustól kezdve egy lovagrendű procuratur patrimonii alá tartozott. Ennek késő antik utóda a comes sacri patrimonii volt.